Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Erdélyi Géza: Gömör klasszicista építészete

tervezését, de csak Miks készített tervet. Ezt a város tanácsa elfogadta, s a feltételek jegyzőkönyvezése után 70 000 forint ellenében Miks Ferencet bízta meg a fogadó fölépítésével. Építészeti jellegzetességei — egyben az érett gömöri klasszicizmus jellemzői is — a következőkben foglalhatók össze: a homlokfalak erőteljes függőleges tagolása félkörív záródású, sűrű ablaknyílásokkal, féloszlopokkal és masszív falpillérekkel. (Ez a megoldás a későbbiek során lazább, könnyedebb változatokban jelentkezik.) A középrizalit timpanonja — mintegy a vertikális hangsúly ellensúlyozásaként — alacsony. Zárt udvarának vonzó küllemét az emeleten körbe futó nyitott folyosó könnyedséget, bájt sugárzó jón oszlopai adják. Az egész épülethez méltó megoldással készült a hátsó, a Szíj j ártó utcára néző bejárati folyosó és a főhomlokzat alatti behajtó, ezeket karcsú pillérsor övezi. Kár, hogy a szűk telekméretek miatt a bejárati folyosók viszonylag keskenyek; ezért inkább csak érzékeltetői, mint megtestesítői Miks nagyszerű elképzelésének. A Fekete Sas fogadó építése körüli problémák vészesekké váltak, amikor 1840-ben a nagy tempóban folyó építkezést a térre néző falakon keletkezett repedések miatt le kellett állítani. Végül a komoly statikai problémák elhárítása után 1844-ben az udvari építészeti hivatal egyik mérnökének, Dorflingernek és Papp Ábrahám megbízott mérnökének a felügyelete alatt az épület elkészült. A sikerrel leküzdött bajok mégsem maradtak következmények nélkül: a főtéri homlokzat kiképzését módosítani kellett. A tört ívű oromzattal lezárt középrizalit féloszlopai helyére a két sarokpillér kivételével pilaszterek kerültek. Érdekes és a szokásostól eltérő megoldás az is, hogy az ablakok mindkét szinten félkörív záródásúak, de míg az alsók dísztelenek, addig az emeleten díszes frontonokat találunk. Ezek azonban inkább zavarják, mintsem fokozzák a kulcsfontosságú épület hatását. A főhomlokfal földszinti része rovátkolt, míg a klasszikusabban kiképzett tizenkilenc tengelyű oldalfal sima, a tetőpárkány alatti növénymintás fríz viszont mindkét oldalt átfogja. A földszint helyiségei porosz és cseh süvegboltozattal fedettek, az emeleten mindenütt síkmennyezet van. Kár, hogy az idők folyamán a belső architektúra sok torzulást szenvedett. •— Ma diákotthon. 32 Rozsnyó — Rožňava A/ Boltsor. Funkcionális és településszerkezeti sajátosságokat tükröz; behatóbb vizsgálata külön feladat, s messze a középkorba vezet. Analógiáját ma már csak Erdély néhány városában találhatjuk meg (Dés, Űjtorda stb.). Az eddigi helyszíni kutatások — az utolsót 1977-ben végeztük — két irányba mutatnak. Először: a boltsor alatti, dongaboltozatos pincehelyiségek összeköttetésben vannak a középkori aranybányászat föld alatti folyosóinak labirintusával, ami azt jelenti, hogy eredetüket és rendeltetésüket tekintve nem kapcsolódnak sem a tatárjáráshoz, sem a huszita harcokhoz vagy a török háborúkhoz. Másodszor: valószínű, hogy fölépítése a mérőház falaihoz kapcsolódik. Ez azonban a városházával együtt a török időkben (1556—1594) elpusztult (amint 105