Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Blaskovics József: Köprülüzádé Ahmed pasa nagyvezír kegyes alapítványai az érsekújvári kerületben (1664-1685)
noha nagy történelmi értékük van, a kutatók számára a legújabb időkig használhatatlanok voltak, mert egyszerűen nem tudták elolvasni. 3 5 Az utóbbi két évtizedben azonban sikerült a szijákattai írt deftereket megfejteni, 3 6 s ezáltal új és terjedelmes forrásmunkák váltak ismeretessé. Az érsekújvári kegyes alapítványok összeírásának idejéről a defterben előforduló négy dátum tájékoztat: 1. a szultáni adománylevél kelte a 17. oldalon: 11—20. redzseb 1075. (1665. január 28.—február 6.); 2. a vakf határmegállapító okiratának kelte a 22. oldalon: evahir-i zilkade 1075. (1665. május 26.—június 4.); 3. a hivatalos bejegyzés kelte a 15. oldalon: 23. zilhidzse 1075. (1665. július 7.); 4. a hitelesítési bejegyzés a 4. oldalon: 3. muharrem 1084. (1673. április 20.). Ahmed pasa kegyes alapítványához 2 mezőváros (Komját, Surány), 4 falu (Tardoskedd, Kisvárad, Nagykér és Kiskér), 11 puszta, néhány üzlethelyiség, egy szárazmalom a várban. 2 malom a Nyitra folyón és egy váron kívüli parcella tartozott. Eztken kívül a vár közelében fekvő szántóföldek és kertek, melyeket az érsekújvári helyőrség tisztjei és altisztjei használtak. A defterhez van csatolva a szultáni adománylevél (mülknáme) és az alapítvány határleírása (szünúrnáme). A falvak összeírása a falu és a megye nevével kezdődik, s a falu lakóinak felsorolásával folytatódik. De csak a családfők és a nőtlen férfiak nevei vannak felsorolva. A nők, gyerekek, öregek nem fizettek adót, emiatt nincsenek összeírva. A férfiak neve mellett fel van jegyezve, hogy házas (dzs — müzevvedzs), a legényeknél nőtlen (m — müzekker). Erre a megkülönböztetésre azért volt szükség, mert a nőtlenek nem fizettek házadót (háne). Az összeírás további része az egyes adóegységeket tartalmazza. Az első adat a házak (háztartások) száma szerinti házadó (háne), amely 50 penüzt (dénárt) 37 tett ki házanként. A házak (háztartások) számába már nincsenek beleszámítva a nőtlen férfiak. A további tételek a természetbeni és pénzbeli adókat, illetékeket (díjakat) tartalmazzák. A termésből tizedet (dézsmát) fizettek. A dézsma (ösür, ösr) a hódoltsági területen a termés egytized része volt. Tizedet búzából, kevert gabonából (búza árpával keverve), árpából, kölesből, borsóból, lencséből, lenből, kenderből, gyümölcsből és mustból fizettek. A gabonaféléket kejllel (kilával) mérték. Egy kejl magyar területen 10,26 kg (= 8 okka) volt. 3 8 A tizedből ki lehet számítani az egész évi termés mennyiségét. A mezőgazdasági termékeknek az árát is feltüntették, mert a török földesurak a dézsmát rendszerint pénzben (váltságdíj) számolták el. Egy kejl búza ára 20. kevert gabonáé, árpáé, kölesé 10, borsóé, lencséé 20 akcsa volt. A mustot pinttel mérték. Egy pint 1,415 liter volt. Egy pint must ára 5 akcsa volt. A méhkasadó méhkasonként 4 akcsát tett ki. A többi tételek különféle illetékeket és díjakat tartalmaznak. Egy juh, ill. egy kecske után 1 akcsa illetéket kellett fizetni. A szarvasmarhák és lovak után nem adóztak külön, azok után legelőhasználati díjat és az ún. őrzési (destbání), vagyis csőszdíjat fizettek. Ezt előre megszabott évi átalányösszegben fizették. Erdőhasználati adó és szénaadó címen minden háztartás egy kocsi fát és egy kocsi szénát tartozott a földesúrnak évente szolgáltatni. Ezt a szolgáltatást is 37
