Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Blaskovics József: Köprülüzádé Ahmed pasa nagyvezír kegyes alapítványai az érsekújvári kerületben (1664-1685)
adó deftert, kegyes alapítványok defterét stb.). 2 8 A legtöbb adatot az ún. részletes defter (defter-i mufassal) 2 9 tartalmazta. Mivel ezek a defterek sok ezer apró, konkrét adatot tartalmaznak a hódoltság korából, történelmi jelentőségük több tekintetben is rendkívül nagy. Ebben a tanulmányban az egyik érsekújvári deftert dolgoztam fel, melynek címe: Defter-i evkaf der eyalet-i Uyvar (Az újvári kerület kegyes alapítványainak összeírása). 3 0 Ezt a vakfot Köprülüzáde Ahmed pasa nagyvezír alapította. 3 1 Érsekújvár elfoglalása után a nagyvezír azzal a kéréssel fordult a szultánhoz, hogy az elfoglalt területből a jogszokás szerint adományozzon neki bizonyos részt. A szultán rendeletére kiállított a kancellária egy adománylevelet (mülknáme), mely szerint Komját és Surány mezővárosokat a hozzájuk tartozó falvakkal együtt a nagyvezírnek adományozza. Nemcsak a föld, hanem annak minden jövedelme, törvényes adói és illetékei, a termés tizede és az ott élő jobbágyok a nagyvezír tulajdonává válnak, rendelkezhet velük, ahogy akar, eladhatja, elajándékozhatja vagy kegyes alapítvánnyá teheti. A nagyvezír úgy döntött, hogy ez a birtok legyen kegyes alapítvány. Hogy később vita ne merülhessen fel, a kegyes alapítvány határait egy szakértőkből álló bizottság pontosan megállapította, határkövekkel és határdombokkal pontosan kijelölte, az adatokat jegyzőkönyvbe vette. A jegyzőkönyv alapján aztán a Magas Porta hivatalában megírták a szultáni határmegállapító okiratot (szünúrnáme), 3 2 melynek másolatát a defterhez mellékelték. Az érsekújvári kerület kegyes alapítványainak deftere tizenkét, kb. 60 x 23 cm nagyságú fóliából áll. Az 1., 2., 14., 23. és a 24. oldalakon nincs feljegyzés. Az utolsó négy fólián vízfoltok vannak, és az írás is kissé el van mosódva. A 4—13. oldalakon a szöveget a szijákat nevű írástípussal írták, és minden oldalon 15 sor van, minden sorban 5 konkrét adat. A többi szöveget az ún. dívání típussal (duktussal) írták (16—22. oldalak). Egy-egy oldalon 34—37 sor van. A hivatalos bejegyzések a 4. és a 15. oldalon szintén díváníval vannak írva. A 3. oldalon IV. Mehmed szultán tugrája 3 3 van felrajzolva úgy, hogy az alsó széle a füzet közepe felé irányul. A kézirat megfejtése, főleg a szijákattal írt hely- és személyneveké, sokszor rendkívüli nehézségekbe ütközik. A szijákat sajátságos írástípus (duktus), melyre az jellemző, hogy a betűk sokszor jelentős mértékben deformálva és egyszerűsítve vannak. Emiatt olyan ligatúrák keletkeznek, melyek más írástípusnál nem fordulnak elő. Ezenkívül a magánhangzókat sokszor egyáltalában nem jelölik, a leírt magánhangzók jelének pedig többféle hangértéke is lehet. (Pl. az elif betű jelölhet a, e,1 és néha ü hangot, a vav betű jelölhet o, ö, u, ü, vagy v hangot, a he betű lehet h, a, vagy e.) A legnagyobb nehézséget az írásjelek elhagyása okozza. Emiatt egyformán írják a t, n, b, p, j betűket, a dzs, es, h betűket szintén. A k és f között is ritkán van különbség. Ezek miatt és több más tulajdonsága miatt a szijákatnak némiképp titkosírás jellege van. A szijákatot az oszmán-török pénzügyi hivatalok használták az adóösszeírások és különféle pénzügyi iratok írására. 3 4 A paleográfiai nehézségeken kívül nehezíti a megfejtést az a körülmény is, hogy a török nyelvben nincs c, dz, gy, ny, ty hang, s így betű sincs ezeknek a jelölésére. A c és dz hangot rendszerint cs betűvel, a gy, ty, ny hangot pedig k (kef) betűvel írták. (A kef betűnek azonban saját hangértéke is van, mégpedig k vagy g, néha pedig n.) A megfejtési nehézségek miatt a szijákattal írt defterek és pénzügyi okiratok. 36
