Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Blaskovics József: Köprülüzádé Ahmed pasa nagyvezír kegyes alapítványai az érsekújvári kerületben (1664-1685)

November végén a nagyvezír erős őrséget hagyott hátra a megerősített Érsekújvárban, és seregével Vácon és Budán keresztül Belgrádba, a téli szállásra indult, hogy majd tavasszal folytatja a hadjáratot. A következő évben a harcok színhelye azonban áthelyeződött a Dunántúlra. 1664. június 30-án a törökök elfoglalták Új-Zrinyivárt. de július 1-én nagy vereséget szenvedtek Szentgotthárd mellett. Északon is elpártolt a hadiszerencse a törököktől. Souches császári generális már május elején visszafoglalta Nyitrát. Zsarnócánál megverte Kücsük Mehmed pasa seregét, júniusban visszavette Lévát, és júliusban Garamszentbenedek mellett tönkreverte Ali pasa török seregét. Ezek a hadisikerek azonban nem ingatták meg a török uralmat, s nem nagyon csorbították azt a nagy sikert, melyet a törökök Érsekújvár elfoglalásával értek el.

1

9 A nagy hadjárat a vasvári békével fejeződött be, melyet 1664. augusztus 10-én kötött meg a nagyvezír a császár meghatalmazottjával. A békeszerződés szerint mindkét fél megtarthatta azt a területet, melyet a hadjárat alatt szerzett. Török uralom alá került Lúgos, Karánsebes, Nagyvárad, Jenő, Új-Zrinyivár, Érsekújvár és Nógrád. A vasvári béke 22 évre megpecsételte Érsekújvárnak és környékének a sorsát. Ez a két évtized viszonylag békés körülmények között telt el. Az elmenekült lakosság visszatért a falvakba, és megindult a békés munka.

2

0 A törökök az elfoglalt területet gyorsan átszervezték a saját közigazgatásuk mintájára. Az egész Dunán inneni területet egy közigazgatási egységbe foglalták, az ún. ejáletbe,

2

1 melynek székhelye Érsekújvár lett. Az ejálet élén a szultán helytartója állt, aki egyúttal az ejálet legfőbb katonai parancsnoka volt. Az első érsekújvári helytartó Mehmed pasa volt. Az érsekújvári ejálet a következő hét náhijjére (körzet) oszlott, melyek területileg nagyjából egyeztek a vármegyékkel: Nyárhíd (Nárhid), Komárom (Komaran), Bars, Hont, Nyitra, Zsabokrek és Sellye (Seile).

2

2 Az érsekújvári ejálet egy bírósági kazá (járás) volt, élén az újvári kádival, Hadzsi Mehmeddel. Az érsekújvári ejálethez tartozó mezővárosok, falvak, majorok (puszták) száma 788 volt.

2

3 Az oszmán birodalomban minden földterület az állam tulajdonát képezte.

2

4 Az egyes földbirtokok (falvak) jövedelmük nagysága szerint három kategóriára oszlottak. Az évi 100 ezer akcsánál

2

5 többet jövedelmező birtokot (latifundiumot) hássznak nevezték, a 20—100 ezer akcsát jövedelmezőt zeámetnek, a 20 ezer akcsánál kevesebbet jövedelmezőt pedig tímárnak hívták. A legjövedelmezőbb hásszokat a szultánnak, helytartóknak és magas rangú egyéneknek (pasa, vezír), a zeámeteket tiszteknek (szandzsákbég, alajbég), provinciális hivatalnokoknak, a tímárokat pedig a lovas katonáknak (szpáhi) adták haszonélvezetre. Az elfoglalt területnek körülbelül az 1/25 részét

2

6 meghagyták a kegyes alapítványok (vakf) részére.

2

7 A földbirtok igazságos elosztása, a törvényes adók, illetékek és díjak kiszabása érdekében minél előbb össze kellett írni az elfoglalt terület minden adóköteles ingatlan és ingó vagyonát, a falvak, puszták összes lakosságát. Erre azért is szükség volt, hogy az állam és a földesurak minél előbb hozzájussanak a birtokokból származó jövedelemhez. Az érsekújvári ejáletben az oszmán-török hivatali szervek már 1664-ben végrehajtották a részletes vagyon- és lakosságösszeírást. Az egyes adatokat áttekinthetően egy nagy formátumú (kb. 60 x 23 cm) füzetbe (defter) írták össze. Többféle deftert is készítettek egy-egy kerületről (fejadó deftert, állami 35