Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Dodekné Chovan Ilona: A koloni lyukas hímzés

kendőket hímezett, rendelésre is. Közben kedvet kapott a rajzoláshoz, megfigyelte a mintákat, elhelyezésüket, s rajzolás közben hol elhagyott valamit belőlük, hol valamit hozzátett. így sok mintaelemet gyűjtött össze, és fel is használta őket, de a kompozícióit soha nem ismételte meg. Ha másnak rajzolt, „írt", azon igyekezett, hogy azé is „szép legyen". A másik ismert rajzoló Molnár Jánosné Polyák Erzsébet (1915). Már kislánykorában édesanyjától megtanulta a hímes tojások festését. Mivel nagy kézügyessége volt, először saját részére „írta" ki a viseleti darabokat. A máshol látott mintákat otthon egy kis fejtöréssel megrajzolta. A papírmintákat cserélgette, szemmérték után próbálta elhelyezni az anyagon a lyuksor kirajzolása után. A sarokból indult ki. először a nagy motívumot jelölte meg, és utána a kitöltő kisebb mintákat. Tervezése szimmetrikus. Pogrányba, Vicsápra is hímezett, egy kendőért 150 koronát kapott. (1 kg hús 12 Kčs, 1 kg zsír 8 Kčs volt a II. világháború előtt.) A háromszögű kendőn, valamint a többi viseleti darabon is, ahol két egyforma kompozíciót kellett „írnia", csak szemmérték után rajzolta meg a mintát. Ha jól megfigyeljük, látjuk, hogy némi eltérés mutatkozik két sarok mintája között. Előfordult, hogy a fejkendőn és vállkendőn ugyanazt a mintát rajzolták ki, de ez nem vol,t íratlan törvény. A mintaelemeket a még élő íróasszonyok szerint mind össze lehet párosítani. Fontos, hogy ízlésesen legyenek összeállítva a kitöltendő területen. Az első világháború után 5 korona volt az „írás", de pénz helyett zsírral vagy kolbásszal is fizettek érte. Előfordult az is, hogy az íróasszony kenderföldjében segített a megrendelő, ha szegényebb sorsú volt. A még meglevő viseleti darabokon megfigyelhető, hogy a századfordulóig nagyobb lyukakkal kivarrt kendőket viseltek. Díszítésére csak néhány mintaelemet használtak. A kendő széleit lyuksorral slingelték be, mely tulajdonképpen a minta alsó része volt. Régebben inkább csak a bécsi kereket és a szívmintát rajzolták elő. Egy adatközlő, Icsi néni (1902), visszaemlékezése szerint kislánykorában „manyija" (nagyanyja) emlegette a „koporsós" kendőt. A minta alakját jelölte az elnevezés. Egy régi, hullámvonalas minta neve „ökörhugyozás". A körülbelül ötvenéves kendőn már az apróbb lyukú bécsi kerekes mintát látjuk. A két szélén slingelés, a keskeny horgolás neve „szemes kötés". Idővel szaporodnak a mintaelemek, és a viseleti darabok széleit egységesen keskenyebb-szélesebb behajtással szegik. A visszahajtott oldalakat, széleket vagy kihúzott, vagy nem kihúzott szálú mesterkével (falusi azsúr) rögzítik. E fölé hímezik ki a sűrű lyuksort. Ezeknek a daraboknak a széleit horgolással fejezik be. Nemcsak Kolon számára rajzoltak és hímeztek a koloniak. Egerszegre bécsi kereket és sűrű csillagot hímeztek. Vicsáp-Apátiba rendszerint széles fejkötőre való csíkot rendeltek. Aki rá volt szorulva a keresetre, Nyitrára is bevitte eladni a hímzéseket, de nem a faluban szokásos motívumokat használta fel. Közvetítő asszonyok jártak Nyitráról Kolonba, hozták a lyukas hímzéssel sablonozott párnákat, térítőkét és az ingelőket. Ezért közvetítődíjat kaptak a hímzés elkészítőjétől. Ezek a közvetítő asszonyok ismerték a szépen hímző asszonyokat, megrendelték náluk a környező falvak viseleti darabjait. Ezért a közvetítésért egy darab szalonnát vagy egy kis zsírt kaptak a hímzőasszonytól. Zsérére kötényt — 3 méter széleset — 180-200 koronáért, Ghymesre főkötőfűzőket, Lédecre fejkendőt 20 koronáért varrtak ki. Bodakra, Bédre, Gesztére is 133