Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Mácza Mihály: A politikai erőviszonyok alakulása egy dél-szlovákiai határvárosban az első Csehszlovák Köztársaság idején ( Komárom 1919-1938)

adta a Skoda Müveknek. Ez a változás elősegítette a gyár korszerűsítését, és csökkentette a külső kooperációt, mivel a Skoda Müvek a szükséges gépek és berendezések többségét saját üzemeiben gyártotta. A gyár alkalmazottainak létszáma a vizsgált időszakban a munkát biztosító megrendelésektől függően 250—400 között mozgott, de a világgazdasági válság éveiben előfordult, hogy 100 alá csökkent.

4

7 Az államváltozás után megnőtt a komáromi dunai kikötő jelentősége, ezért a csehszlovák kormány szorgalmazta kiépítését. Ennek érdekében 1922-ben 2 580 000 koronáért megvásárolta a várostól a kikötő telkét, és még ugyanabban az évben elkezdődött a kikötő bővítése,

4

8 melyet a harmincas évek elején fejeztek be. E munkálatok, valamint a kikötő növekvő forgalma számos munkaalkalmat teremtett, így pl. 1926 szeptemberében közel 1000 munkás dolgozott a kikötőben.

4

9 1927-ben üzembe helyezték a kikötő első két, 4 t teherbírású emelődaruját, majd 1933-ig még további három hasonló teljesítményű emelődarut, melyek ugyan megkönnyítették és gyorsították a rakodómunkát. de egyben több munkás elbocsátását is lehetővé tették, főleg a harmincas években, amikor a kikötő forgalma a gazdasági válság miatt lényegesen csökkent.

5

0 Az első Csehszlovák Köztársaság idején a város tulajdonában maradt a gázgyár, amely 12—14 személyt foglalkoztatott, és a vízmű, amelynek 4—6 alkalmazottja volt.

5

1 A város rossz pénzügyi helyzete miatt ezeket az üzemeket nem fejleszthette, a gázgyárat kevés jövedelme miatt kénytelen volt 1936-ban bérbe adni a Dél-szlovenszkói Villamossági Részvénytársaságnak.

5

2 A több személyt foglalkoztató létesítmények közül a város birtokában maradt még a városi gőzfürdő (4 alkalmazott), a városi központi műhely (20 alkalmazott) és a városmajor (55—60 alkalmazott).

5

3 A város iparosainak tulajdonában csak kisebb kapacitású, legfeljebb néhány tíz alkalmazottat foglalkoztató ipari létesítmények voltak. Komáromrak e rövid áttekintésben felsorolt ipari létesítményei — melyek között csak három nagyobb üzemet találunk (a dohánybeváltó, a hajógyár, a kikötő) — és a városnak néhány segéderővel dolgozó kisiparosai, kereskedői nem tudtak annyi munkaalkalmat biztosítani a komáromi munkásoknak, amennyi kompenzálhatta volna a lőszergyár leszerelésével és a volt Komárom vármegye iparosítottabb déli részétől való elszakadással megszűnt munkalehetőségeket. Újabb üzemek létesítésére, nagyobb közmunkák végeztetésére lett volna szükség a munka nélkül maradt proletárok foglalkoztatására, ehhez azonban sem a város vezetőségének, sem a helyi iparosoknak nem volt megfelelő tőkéje, az uralmon levő cseh burzsoázia pedig inkább a szlovákiai ipar leépítésére, mint kiépítésére törekedett. Komáromban az első Csehszlovák Köztársaság idején a munkanélküliség állandóvá vált. A munkásság alacsony vásárlóereje csökkentette a helyi kereskedők forgalmát is, kevesebb munkához jutottak a helyi kisiparosok, akiknek megélhetését — főleg a harmincas években — a cseh' nagyipar konkurrenciája is erősen veszélyeztette. E társadalmi feszültségek elsősorban a tőkés rendszerjellegéből fakadtak, az államfordulat helyi gazdasági következményei ezeket csupán felerősítették. A kapitalizmusban törvényszerűen ismétlődő gazdasági válságok tünetei Komáromban erősebben jelentkeztek, a válságokat követő ideiglenes gazdasági fellendülés pedig mérsékeltebb volt, mint az ország más területein. Ennek illusztrálásaként néhány adat. 93