Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 12-es doboz

(Petőfi katonaéletéről) egy ifjúkori barátja újabban a következő adatokat mondja el : »Petőfi, mint katona, verseket csak magának Írogatott, s nem egyszer azon »faköpenyeg« oldalára, mely Sopronban az úgynevezett 3 ház előtt, a postahivatal őrségének szolgált menedékhelyül zord időben, s mely ház akkor dr. Schetzl Szilencziánus ügyvéd tulajdona volt, kivel Sándor is megismerkedett s ki többször megvendégelte. Legyen ezárt is áldott az üldözött jó öreg emléke. Emlékszem, hogy egyszer nekem is mutatott be egy költeményt, mint akkor tekintélyes és társasági költőnek, Pákh inkább a prózára vetvén már akkor magát. — Soha se feledem véleményemet, mely ez volt: »jó, Sándor, hanem egy kicsit pongyola«. Akkor mi más iskolát követőnk, mint ő s mit később megalapított, már akkor követett. Orlay tehát téved, ha azt állítja hogy ő társasági tag volt s téved az, ki azt véli, hogy ő akkor nyilvánosan verselt. Mi őt akkor mint köztünk legkalandosabb s a szinészpályán is érdemesült pajtást s végtelen jó és sokat hányatott fiút szerettük, és ő saját magával sem volt még tisztában, vájjon a katonai-, iró-, vagy szinész-pályán fog-é szerepelni. Egyszer az akkori kaszinó-épület előtt velem sétálva estenden, úgy nyilatkozott, hogy a katonai pályát az ideig, mig magasabb tisztségre nem vergődik, el nem hagyja, mert, folytatá határozottan, »érzem magamban, hogy nem mindennapi embernek születtem«. »Nem pirulsz, SánJ