Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 12-es doboz

dor?« mondára neki. »Nem biz én«, válaszold s újra még határozottabban ismétlé a mondottakat. — Ekkor Kisfaludy Károly életfolyása lebegett előtte, mert azt hitte, Olaszországba fog komandiroztatni s apjával igy fogja a kibékülést eszközölni, mert ez nagyon bántotta s annyival inkább, mivel szüleit végtelenül szerette s anyját imádta. A katonaságtól való szabadulása egyedül az orvos emberségének müve volt, mert ő soha sem tüdő-, sem szivbajban nem szenvedett — <;supán vézna gyerek lévén, az orvos megszánta. — Az a malheurje is esett, hogy megengedtetvén neki az esti olvasás a kaszárnyában saját gyertyájánál, azt egy közbaka elfujta s erre panganétját úgy hozzávágta, hogy az a baka ágyadeszkájába fúródott, mit aztán szigorú büntetés követett. A rámért büntetés még levertebbé tévé, de olvasni, tanulni soha meg nem szűnt. Mindezt az orvos látván, megkönyörült a nem odavaló jó, szelid fiú sorsán. Ennek is legyen áldott emléke, mert bizony elveszett volna a nehéz sors alatt. Mint fogadtuk, mikor visszajött obsitjával, mily diadallal vezettük a színházba, a Neuhofba, kölcsönzött ruhánkban, azt leirni nehéz. Jó Schetzel bácsi is megvendégelte. Ő nagy ember volt előttünk, mint kiszolgált katona s leendő szinész és isten tudja, minő bűvös befolyás folytán, mit ránk gyakorolt. Innen aztán ment Pápára s tovább a halhatatlanságig. Az a soproni »háromház« eleje sokat mondhatna szenvedéseiről, a dermesztő hidegekben kiállott őrség alatt, sokat ábrándjairól, midőn meghúzódva a faköpenyeg oldalához, csekély biztonságban, lábhoz tett fegyverrel olvasgatott kedves Horácziusából. Ily helyzetben lepte őt meg az öreg háziúr Schetzl, s ezért szerette meg, maga is klassikus műveltségű ember lévén. Megállj, mondá a négy ökrös szekéren — szép csillagos este — megírom 22 éves tapasztalatait, sirni fog a világ fölötte. Nem Írhatta meg. Szedjük össze mi, mit életéből tudunk, hogy egy alkalmas kéz egésszé alkossa.