Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
[Vasárnap ________ __________________vilAg K Ú X T T E K A táblabiró-vllág művészei» / * 'Lyka Károly a toll legfinomabb és legnemesebb mestere a magyar művészeti irodalomban. Mondatai tiszta magyar szabásuak, plasztikusak, cománcosak. És még fontosabb, hogy Lyka Károly mint stilista is hü marad ahhoz az elvhez, amelyet, mint esztétikus képvisel a művészettel szemben: az anyag szerűséghez. Ami kivételes népszerűséget és kivételes nevelőhatást biztosított Lyka művészeti írásainak, az a teljes világosság és az elegáns könnyedség mellett éppen az snyag- szeiűség. Lyka tud egész konkréten, egész meg- foghatóan beszélni művészeti valőrökről, művészeti formákról a művészet jellegzetes vonásairól úgy, hogy egy-egy tanulmányának elolvasása után a szem többet lát, és mást lát a képen, vagy a szobron, mint látott odáig. Lyka, nem mükifejezé- seket és formulákat adott közönségének, olyan mükifejezéseket és formulákat, amelyeknek elsajátítása után a hozzáértés látszatával lehet a művészetről beszélni, anélkül, hogy csökkennék a távolság a művészet és a laikus között; hanem nevelni tudta a laikus közönség szemét, művészi látását, csökkenteni tudta a distanciái a művészet és a közönség között. Ez a legszebb és a legfőbb hivatása a művészeti kritikusnak, ez a legszebb és a legfőbb érdeme Lyka Károlynak. Lyka most egy uj, jiukfi'.wrl terjedelmes könyvet adott ki négy kő.eiben a magyar tábla- biró-világ művészetéről, az 1800 és 1850 között eltelt fél évszázad festőiről, szobrászairól, építészeiről. „A magyar művészet élőidéiből“, akár ezt a cimet is adhatta volna négy kötetének Lyka, hiszen a magyar művészet hirtelen magasraszámya- fása csak egy-két évtizeddel 1850 után indul meg, Egyiptom a Nílus ajándéka, a magyar irodalom a XIX. századé: mondotta egyszer Riedl Frigyes. Ezt a mondást úgy lehetne variálni, hogy a magyar • művészet, és elsősorban a magyar festés a XIX. század harmadik harmadának ajándéka, a XIX. század harmadik harmada kapcsolja össze a magyar festést az európai fejlődéssel: és ád egyben sajátos veretct a magyar pikturának. Lyka Károly a nagy téma helyett a kis témát választotta, a fényes héroszok helyett a szürke úttörőket, és szeretettel, szorgalommal, gyengédséggel kutatta át a szerény, de szép problémának minden részletét. Lyka a XVIII. század végének, a XIX. század elejének társadalomtörténetét és kulturhistóriáját rajzolja meg bevezetése gyanánt, mint azt a talajt, amelyből a század elejének magyar művészete ki* sorjázott. Néhány vonással fölidézi a magyar városokat, a megyei nemesség életét, gondolkodását, a magyar arisztokrácia hagy nemzetségeit: és azután a gyengédség lupe-ján át nézegeti a többnyire szerény hajtásait annak a vérszegény művészetnek, amely mégis csak fölszüremlett ebből a szegényes és terméketlen talajból. Az ismert nevek sorát néhány uj névvel egészíti ki Lyka, számbavéve a hivatásos művészek mellett a dilettánsok kicsiny és néha érdekes csoportját is. Sorjában fölvonulnak «dt?« szerény úttörők: Jigger Vilmos, aki tornatanár volt, a festés mesterségének gyakorlása mellett, üeltz József, aki aranyozó-mühelyében festette képeit, és társaik. Azután máig is ismert, ma is eleven nevek következnek, de ezeknek is nehéz küzdelmeket kell megvivniok. Brocky Károly, a könnyű és meíódiózus színek mestere, korán elszakadt Magyarországtól és kinn a Nyugaton érvényesült. De rögös utón jutott el odáig, és mint borbélyinas, majd mint pincérfiu kereste meg kenyerét, akkor, amikor már fölébredt benne az elhivatottság érzése. Ligeti Antal kilenc évig volt kereskedősegéd, mig végül garasonként megtakarított annyi pénzt, hogy gyaíogszerrel elindulhatott az Ígéret földje, Olaszország felé. így vezet el Lyka könyve Barabás Miklósig és Borsós Józsefig. A múlt század első felének művészeti életét minden részletében kegyeletes érdeklődéssel követi Lyka, aki sorra veszi a magyar vidék rajziskoláit, a régi pesti mükereskedéseket, elmondja a Pesti Müegylet küzködését, majd pedig a harmadik kötetben áttér egy olyan területre, amelyet Lyka előtt még senki nem dolgozott föl összefoglalóan: a magyar vidéki városok építészetére, a magyar vidéki templomok szobraira, dombormű- veire, oltárképeire. Erdélyt, az Alföldet, Dél-Ma- gyarországot, a Dunántúlt járja be itt Lyka, és a negyedik kötet jut el azután a Felvidék aránylag leggazdagabb területére, a pesti építészet méltatásához, a pesti polgári osztály arcképfestőihez. Lyka néha áttöri a tudományos „könyv“ szigorú kereteit, és nem egyszer inkább essay-k gyanánt sorakoznak egymás mellé a fejezetek, de ez a szabadabb és élénkebb forma módot ad az anyag érdekes csoportosítására, a szempontok tisztább vé- gigvezetésére. Lyka, aki művészeti kritikus gyanánt szerzett becsületet nevének, most a művészet- történet szerény filológiai munkáját vállalta, nemes szorgalommal, tiszteletre érdemes kitartással: és ezen a hálátlan területen is megőrizte, érvényesíteni tudta irói tollának, esztétikai érzékének kivétele« kvalitásait r ___ \ A marxizmus társadalomelmélete. A Franklin- Társulat népszerű tudományos sorozatának egyik legújabb kötetében Ottlik László foglalkozik a társadalomtudománynak ezzel a centrális problémájával, Ottlik már a könyv elé Írott mottóban leszögezi álláspontját a marxista elmélettel szemben, Hamlet-ből idézve ezeket a szavakat: Though this be madness yet there is method tn‘t . . . őrültség ez, de van benne rendszer. A mottó kissé erős, de Ottlik nem is ragaszkodik betű szerint hozzá és az őrültség lefokozódik az enyhébb utópiává fejtegetései során. A fiatal szerző érdekesen és színesen irta meg könyvét, néha színesebben, mint ahogy ezt a gondolatmenet vonal- vezetésének teljes tisztasága kívánatossá tenné, de a szincknek néha tulgazdag felrakása jóval kisebb hiba, mintha szárazán, absztraktul és nehézkesen Írná Ottlik a nagyközönségnek szánt fejtegetéseit. Ottlik alaposan áttanulmányozta a marxizmus irodalmát és az alapvetően fontos kérdések plasztikus kivésésére törekedett. A könyvnek feltétlen érdeme az, hogy nem áll meg a teoretikus fejtegetéseknél, hanem iparkodik mindenütt a történelem, a gazdasági élet és a politika konkrét fényeinek próbakövével megvizsgálni a teoretikus tételeket, néhol egyoldalúan, de mindenütt széles tájékozottsággal. Az elmélet, Az igazság, Az élet: ezt a hármas tagozást adja Ottlik könyvének és a második rész, amely Az igazság cimét viseli, nem mindig és nem mindenben fogja meggyőzni Ottlik olvasóit Ellenben sok az érdekes észrevétel és az érdekes szempont a harmadik részben, amely többek között a háború és a háborús összeomlás által felidézett forradalmak társadalmi, gazdasági és pszichológiai okait, eredményeit, következményeit elemzi. Az erős egyoldalúságnak és egyik-másik elhirtelenkedett álláspontnak számbavétele mellett is a magyar társadalomtudományi irodalom számára feltétlen gazdagodást jelent ez a kis könyv, amelynek szerzője bebizonyította, hogy tud a nagy vitakérdések területén tisztán eligazodni és tud önállóan gondolkodni, Lévay József és kortársai. Kilencvenhárom évet ért meg Lévay József, Borsodmegye aranypennáju főjegyzője, Arany János, Tompa Mihály kortársa, barátja, tradíciójuk letéteményese. Lévay életének utolsó két évében sokat járt nála dr. Vadnay Béla, és lelkiismeretes gonddal, fogékony pontossággal jegyezte fel a mindvégig friss gondolkodású Lévay József beszélgetéseit, valamint azt a környezetet, amely a háború végének esztendeiben rajzolt hátteret Lévay aemes alakjához. Lévay ajánlotta Molnár Ferencet a Kisfaludy-Társaság tagjai közé, és vidéki magányából is figyelemmel kisérte és megértéssel nézte a magyar irodalom friss hajtásait De hangja megváltozott és szeme világítani kezdett, ha régi barátairól esett szó, a Toldi és a balladák költőjéről, a Virágregék melan- kólikus poétájáról. Vadnay Béla szép és értékes feladatot végzett a beszélgetések feljegyzésével, az öreg Lévay portréjának gyöngéd lerögzitésével, a Lévay emlékezetében őrzött adatok megörökítésével: és kis könyve sok olvasót érdemel. J. H. Fabre: A skorpió öngyilkossága. A szobában drótháló alatt egy nőstény éjjeli pávaszem ül renyhén és elhagyottan, olyan vidéken, ahol ez a fajta lepke csak nagyritkán fordul elő s egyszerre éjjeli pávaszem-hímek serege lepi el a szobát estéről- estére, régebbiek elmaradnak, újak jönnek. Micsoda titok van itt, micsoda magnetikus kisugárzás e termékenyítésre váró nősténytestből, amely sokszorsok kilométerek távolságából, más vidékekről odavonzza a mohó hímeket. Micsoda rejtélye ez megint a természetnek? Apróság, kicsiség, mégis, ha meg lehetne «ldani, ha nyitjára lehetne jinni, egy pillantás volna, mely egy parányi résen bevetődik a természet titokzatos nagy műhelyébe. J. H. Fahre, a francia tudós dolgozószobájában csapkodnak a vágyakozó pillangók, a tudós figyeli őket és jegyzeteket készit, amelyekben egyszerű és mégis szines mondatokban följegyzi megfigyeléseit és tapasztalatait. Különös érdeklődéssel fordul ez apró lények apró titokzatosságai felé, pillék, bogarak és skorpiók világában kutatja a nagy alkotó rejtélyes és mindig célját tudó, célját érő útjait. Itt tehetetlenül és végső eredmény nélkül áll a megoldhatatlan problémával szemben, ott pontos megfigyelések sorában bontakozik ki egy csudálatos megoldás. A természettudománynak valami finom ötvösmunkája az, amit ez a francia csinál s kísérleteinek végtelen sora, aprólékos gondjuk, lelkiismeretességük, fáradhatatlanságuk nyilván jó értékekkel gazdagítja a tudomány ismerettárát, nyilván nem túlságos súlyú, de mégis értékes eredmény, mikor kideríti, hogy a skorpió hagyományos és sokat emlegetett öngyilkossága nem igazi öngyilkosság, s akik így látták, csak azt a hibát követték el, hogy a tüzgyürüben megmerevedett skorpiót halottnak hitték s eldobták, pedig ha tovább figyelték volna, rájötlek volna, hogy kis idő múlva a szabad levegőn újra magához tér. A könyv azonban, amelyet J. H. Fabre olvasójának ad, nem a tudósok, hanem a nagy olvasóközönség számára ad valami csodálatosan érdekeset. Mig megfigyeléseinek és kísérleteinek sorát járja, önkénytelenül utitársul és kísérőül szegődnek melléje, s az igazi szenzációk izgalmával lesik, amint lépésről-lépésre megy előre. Miféle közös érdeklődé- j sunk van azzal, hogy a skorpió mérge húszféle, esetleg hónapokon át előkészített kísérletben, milyen hail tással van a különböző bogarakra, lárvákra és fér- i gekre, s mégis valami különös szuggesztiv erővel visz magával, lebilincsel és érdekel. Pedig Fabre-nak még az a segítőtársa sincs, mint volt Bölschének, aki az állati élet minden területén az örök ée mindenben érdekes szerelmi élet útjait kereste. A francia tudós arai ahogy, a természet közelébe tud elvinni bennük 1922 juntas 11. két, s Írónak is olyan, aki érdeklődést tud kiváltani bennünk e közeledésre, ha egyébként messze távolságok választanak is el0 tőle. A könyv dr. Gáspár Lajos fordításában jelent meg Dick kiadásában, (hl.) iiévéaz Béla: Ady Endre Ady Endre maradandó nagysága ma már minden kételkedést elnémított s bizony egészen süket fülűnek és lelkűnek kell lennie, aki e gazdag költőmüvészet zenéjében meg nem hallja az örökkévalóság számysuhogását. Ámde talán félszázad is beletelik — legalább ennyi kell hozzá —, mig megérik majd életének és művészetének első Igazi nagy méltatása, mely e nagyobb perspektívában levetkőzve, az egykoruság zavaró és bizonytalanná lévő motívumait tisztán és szilárdan állapítja meg e nagyságot és mélységet. A vele együttélő mának és azoknak, akiknek ez közvetlen tegnap, lehetetlen feladat, meg nem oldható probléma méltató Ítéletet mondani a költőről; lehetetlen a vele együtt élt mában, mert bármily bizonyosak legyünk ő benne, tétovázók kell hogy legyünk paját magunkban, akik nem tudjuk, nem tudhatjuk, a magunk kora Ízlésében belegyökerezve, mi az, ami diadalmasan fogja megállni idők és korok változását, azok számára pedig, akiknek ez az oeuvre tegnap lesz lehetetlen, mert ötven és ötszáz év mindenkor kisebb távolság a dolgok és emberek megitélésében, mint tiz-husz esztendő. A tegnap Ízlésben, Ítéletben, gondolatban mindig mesz- szabb van, mint a nagyon messzi múlt. Ma csak érezhetjük tehát e diadalmas örökkévalóságot, de analizálnunk nem szabad. Éppen ezért lehetetlen föladatra vállalkoztak, akik a költő halála után nagy stúdiumokban boncolni akarták e leggazdagabb magyar művészt. A maga kora csak kettőt adhat irók és történészek, kritikusok és megértők tollából. Megállapításait talán annak, hogy e vele együtt dobogó ma szive mikben visszhangzott különösképpen erre a hatalmas muzsikára s még fontosabban ennél, hogy személyes emlékekkel, apró kommentárokkal, emberi dokumentumokkal adjon tiszta képet a majdani mél- tatónak az emberről, akit e szoros együttélésben mégis csak a kortársak ismertek meg igazán. Mert hisz egy intimus kis vonás több és mélyebb izét adja meg néha egy-egy monumentális alkotásnak, mint a legrészletesebb stúdium. Azok között, akik Adyról és költészetéről a legutóbbi néhány esztendő alatt könyveket Írtak — s elég szép számmal vannak —, Révész Béla az, aki legvilágosabban s talán egyetlenül látta meg azt a föladatot, amely hasznos eredménnyel és igazi értékkel vár reá, ha teljesiti. Révész Ady legközvetlenebb barátai közül való, életük sok-sok esztendőn át szinte együtt pergett le Páris és Pest között, amit ad tehát, valójában egy életrajz, pre- ciz dátumok nélkül, tudományoskodás és történészkedés nélkül, és mégis egész emberi és költői élet bontakozik itt ki, egy másik értékes költő és író elmondásában, helyenként talán kissé anekdo- tásan, de mindig jellemzően és objektiv elfogulatlanságban elmenve addig a határig, amig a barátnak elmennie lehet és szabad. Révész könyvét Adynak egy sereg kitűnő fotográfiája disziti, különböző életkorából, maga a könyv pedig ugyancsak egy ilyen arcképsorozat a fiatal Adyval való első ismerkedéstől a haláláig. „Emlékek alléejá“- nak nevezi Révész azt az utat, amelyet e könyvben bejár, s e fasoron minden törzs és minden lombkorona Ady emberi és költői életének emlékeivel van tele, s ez emberi és költői élet megértéséhez nekünk és késői utánunkjövőknek valóban többet ad, mint a precíz életrajzok és elmélkedések. S mert Révész Béla nemcsak barátja és korlársa volt Adynak, hanem maga is harcostársa a magyar irodalom megújulásának küzdelmeiben, ez a könyv, emberi figurák fölvonultatásában, irodalmi és egyébb viszonyok éles szemmel látott rajzában, a kortörténet szempontjából is értéket ad. Egy kissé úgy olvastuk ezt az Írást, mint egy jó regényt — hisz Ady életében olyan sok van egy tragikus regényhős küzdelmeiből —, egy jó regényt, melyhez a történést ez az izgalmas és belső életében szenzációs élet adja, — a lyrát pedig Révész megindító szeretete, amely ott sem némul el, amikor emberi gyengeségekről beszél. Révész világosan látta a maga föladatát s ezt kitűnő eszközökkel teljesítette is. Hogy mennyire világosan látta, legjobban bizonyítja a könyv egyik végső fejezete, melyben a költő barátairól van szó s néhány nevet sorol föl, akik életének olyan periódusában éltek vele, melyből Révész maga hiányzott — s egyenes fölszólitással fordul hozzájuk, hogy e hiányokat személyes emlékeikkel kitöltsék. A Révész Bélának kijáró elismeréshez természetesen hozzátartozik az is, hogy könyvében egyéb írásainak értékeit és szépségeit hozta el. A jóizléssel és bőkezűen kiállított könyv Kner kiadásában jelent meg. 6ES5LER Altvater Triple Sec Cordial Tokaj Cherry Brandy i
