Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
MAßTÄEOSSZAß 7 “ßuCapest, 1922 vasárnap, augusztus 13. Petőfi ládája a Feísoerdősorban? A költő állítólagos ládáját egy pesti urhölgy őrzi. - Ferenczy Zoltán a PetőfMádáról és a PetőfUerekiyék hitelességéről. — Petőfi csontjai cs a balásfalvi koponya (A Magyarország tudósítójától.) Petőfi születésének századik fordulóján, akárcsak a szabadságharc utáni években, újra szárnyrakel- aiek a régi legendák. Petőfi szelleme él és itt jár közöttünk. Alakja, egyéniségének közvetlen ereje most is olyan elevenen hat ránk, ■mint az eltűnése utáni években, amikor senki- sem akarta elhinni halálát s az országutak ■minden vándor garabonciásában őt ismerte fel a magyar képzelet. Többszörösen megcáfolt mendemondák kelnek most uj életre, de ezek mellett felbukkannak azok a régi és rejtett ereklyék, amelyeket a kegyelet úgy őrzött ■meg, mint Petőfi régi tárgyait. Sunt laerimae rerum . . . Valóban, ezek a régi tárgyak, melyeket birtokosaik szerint a nagy költő keze érintett valaha, a múlt nagyszar.ü lelkét sugározzák magukból. A Magyarország munkatársa, aki kutatásai során nemrég két Petőfi-kézitatot talált meg, most legújabban igen érdekes körülményre lett figyelmes. Egy pesti urhölgy ugyanis állítólag évtizedek óta Petőfi ládáját őrzi a lakásán. Hogy ez a láda valóban a nagy kültőó-e, annak megállapítása nem a mi feladatunk. Utánajártunk a dolognak s a legendás ládáról, a láda történetéről s a vele összefüggő körülményekről a következőket jelenthetjük: A Felsőerdosor-utca 37. sz. házban földszint L alatt lakik özv. Tannenbaum Ignácné, született Nagy Zsófia, a Petőíi-láda birtokosa, aki kedves, öreges közvetlenséggel igy meséli el a láda történetét: — ..Édesapám, Nagy Jakab a szabadságharc után Kemény Gábor báró és Jósika báró birtokán volt jószágigazgató. Ajnúcsköben lakott, melynek kénes gyógyfürdőjét akkor sokan használták. Apám háza mindenki számára nyitva vp.lt, minisztertől a fütóbetyáng nála szállt meg mindenki. A Bach-korszak alatt boroztak és sírtak, bor és nóta mellett zokogták el a haza bánatát. Én kislány voltam akkor, magyar, ruhában jártam, az apám piros csizmát hozott nekem Debreczenből. Ö maga Kossuth-szakállas ■volt, Petőfi-gallért viselt, tajtékpipával járt és sallangós dohányzacskóval. Apám volt az első Midó, aki Gömörmegyében letepedett, mert zsidóknak akkor csak huszonnégy óráig volt szabad ott tartózkodniok. Még most is megvan a hivatalos tartózkodási engedély . . .“ özv. Tannenbaum Ignácné mahagóni szekrényéből régi iratok és sápadt fényképek közül előveszi a nevezetes okiratot, mely a következőképpen hangzik: Tartózkodhatási engedély. Nagy Jakabnak, GGtnirr,negye kebelében i tartózkodhatás kellő magaviseletéig ezennel megengedtetík, Rimaszombat, június 26-ik 1852. Gömörrnegye cs. k. főnöke helyett olvashatatlan aláírás f, titkár. J — „Mikor ezt az engedélyt kiállították, akkor még nem ismerték az osztrák hatóságok az apámat. De később meggyűlt vele a baja. Apám ugyanis minden pénzét az emigránsokra költötte, a menekülőket segélyezte és rejtegette. Fel is jelentették egyszer fegyverelrejtésért, el is fogták, fie később szabadon eresztették, mert kisült, hogy a cseléd összejátszott egy szőlőpásztorval és az dugta a házhéj alá a karabélyt. — A házunkban volt egy láda, amely mit nagyon régóta volt nálunk, s az apám nem tudni mi okból, gondosan elrejtette. A ládában tudomásom szerint iratok voltak. Apám még beszélni sem hagyott bennünket erről a ládáról. Egyszer azonban édesanyám sok régi holmival együtt a ládát is el akarta tüzelni. Mikor édesapám ezt megtudta, izgatottan felugrott és sápadtan kiáltotta: — Inkább tüzeld el a budai várkastélyt, mintsem ezt a ládát. Tudd meg asszony, hogy ez Petőfi ládája! Azután újra nem beszélt róla haláláig, mindössze azt árulta el egy rokonának, hogy Kiskörösről került hozzá ez a láda. — Később, mikör halála után újból előkerült a láda a padlásról, meglepődve tapasztaltuk, hogy a lakat helye ki van fűrészelve, a ládában lévő iratok pedig eltűntek. Lehetséges, hogy ez akkor történt, amikor apámat elfogták és az osztrák csendőrök házkutatást tartottak nálunk Maga a láda, melyet özvegy Tannenbaum Ignácné őriz, egyszerű, festetten faláda, szakadozott, rongyos disznóbőrtől van beburkolna, Vaspántok vannak rajta és a zár helyén ott van a fűrész nyoma. A láda hajszálnyira megegyezik azzal a ládával, amely Orlay Petrich Soma „Petőfi Debre- czenben“ című képén látható. Ennek a képnek az ötvenes évekből való fotográfiáját szintén emlékei között őrzi özvegy Tannenbaum Ignácné. A fénykép hátlapján ott a felirat: Mayer György fényképiró Pesten. A láda annyira megegyezik a fényképen levővel, hogy még a szögeket is meg lehet számolni rajta. özvegy Tannenbaum né a legnagyobb lelkesedéssel beszél erről az ereklyéről. — „Ez olyan családi emlék, amelytől semmi pénzért nem akarunk megválni. De a fiam meghalt, nincs kire hagynom, hát most legyen azoké, akik Petőfit még talán nálunk is jobban szeretik.“ Munkatársunk személyes tapasztalatairól beszámolt Ferenczy Zoltánnak, a Petöfi-Társaság al- elnökének, aki elhatározta, hogy a közeli napokban megnézi a ládát és amennyire lehetséges, megállapítja az azonosság lehetőségét. Egyben megismertette velünk azokat a körülményeket, amelyeket a láda történetének vizsgálatánál figyelembe kell venni. — így távolról — mondotta Ferenczy Zoltán — özv. Tannenbaumné előadása alapján nincs kizárva az a lehetőség, hogy ez a láda Petőfié. De mindjárt itt ki kell jelentenem, hogy amennyiben a ládán nincsen tulajdonjegy, úgy akkor ez az egész dolog a hit kérdése. A Petőfi- házban is őrizünk egy csomó olyan ereklyét, melyek — ha úgy akarjuk Petőfié — ha úgy akarjuk, nem az övé. így például a Petőfi-ház- ban őrizzük a költő bútorait és sakktábláját, de semmi pozitív bizonyítékunk sincs róluk arról, hogy valóban Petőfi t ulajdonában voltak. Csupán egyes leírásokból következtethetünk rá. Nemrég vettem egy gyönyörű porcéi- I láncsészét, amely állítólag a Szendrey-család birtokában volt, egyes leírások ezt meg is erősitik, de itt sem lehet egészen bizonyosra venni a dolgot. — Ami Petőfi ládáját illeti, erről a következőket mondhatom: Petőfi Sándor 1813-ban és 11 telén lakott Debreczenben. özv. Fogas Jó- zsefnénál, a színházi jegyszedőnél .volt kvártélyon. Február íO-én eljött onnan, még pedig gyalog s igy ládát nem hozott magával. A ládának az Orlay-Petrich képén levővel való nagy hasonlatossága önmagában véve nem jelent semmit. Az ipari időszakok természetes következménye az, hogy bizonyos egy korban készült tárgyak hasonlítanak egymásra, Abban az időben igen sok ilyen bőrrel burkolt faláda volt használatban. Ez azért sem jelent semmit, mert hiszen ma is tapasztaljuk, hogy nagyon sok helyem vannak például teljesen egyforma tipusű amerikai íróasztalok. — Tekintetbe kell vennünk azt Í3, hogy Orlay-Petrich Sonm a „Petőfi Debreczenben“ cimü képet 1856-ban festette. Feltehetjük azt, hogy egy akkor divatos ládát festett a képre, ami művészi alkotásoknál megszokott dolog. A láda Kiskőrösről került Nagy Jakab birtokára, igy az is lehetséges, hogy a Petőfi-család tulajdonában volt. Viszont köztudomású az, hogy Szendrey Júlia férje halála után Petőfi minden holmiját Összegyűjtötte és akkor számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a láda Petőfi özvegyéhez került. Mindezek azonban nem zárják ki azt, hogy a láda mégis Petőfié. Számba kell venni azonban azt a lehetőséget is, hogy a láda Qrlay-Petrioh Somáé volt, ez megerősítené azt, hogy a festő több ízben panaszolta, hogy ládáit feltörték és hohniját ellopták. A ládán a lakatnál pedig ott van a fűrészeiéi nyoma és igy nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy Orlay-Petrich saját ládáját festette rá Petőfi képére. — Viszont figyelembe kell vonni azokat a körülményeket, amelyek azt teszik valószínűvé, hogy a láda valóban Petőfié. Petőfi sokszor megfordult Orlayéknál Mezöberényben s köny- nyen lehetséges, hogy otthagyta ezt a ládát, amely azütdft, )ott is maradt Orlayéknál. Misei a láda a leifás szerint egyszerű és nem nagyértékü, Szendrey Júlia annakidején, midőn összeszedte Petőfi tárgyait, nem is gondolt rá, .vagy talán nem is tudott a létezéséről, igy Orlay, mikor a Petöfi-képet festette, bizonyos kegyelettel festette rá a Petőfl-ládát. Ismétlem azonban, hogyha a ládán nincsen rajta Petőfi valamely jegye, úgy abszolút bizonyossággal nem lebet megállapítani azt, hogy a költőé volt, legfeljebb a körülmények teheti^ ezt valószínűvé. Én magam Orlay-Petrich Soma kepének egy Ernszt Lajos birtokában levő nagy és pontos reprodukciójával a kezemben fogom a napokban megvizsgálni ezt a ládát. — Itt kell megemlékeznem azokról az uj Petőfi-legendákról, amelyek szerint megtalált ták Petőfi csontjait. Ennek a kérdésnek a megoldása sokkal könnjebb, mert Petőfi koponyájáról és fejalkatáról annyi hiteles leírásunk van, hogy az antropológusok pontosan megállapíthatják azt, hogy a koponya Petőfié lehet-e. Az a Mr, hogy a balázsfalvi gimnázium múzeumában Petőfi koponyáját őrzik, nem uj. Ezt a legendát már régen megcáfoltuk, ameny- nyiben 1902-ben egy balázsfalvi küldöttség felhozta Pestre a koponyát, amelyet Török Aurél megvizsgált és megállapította, hogy a koponya mindössze 30 éves, modern módszerekkel készítették ki és mindenfajta koponya lehet, csak enne,, Petőfié nem. ___
