Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
Í922 vasärr&p, május 21 MAG Y Ä ROBS Z&C? Ki látta ? Mit mond a kilencvenkilenc éves Pjácz József? —- Három hónappal volt fiatalabb a nagy költőnél. — Zalányi János, aki látta a képviselő* jelölt Petőfit (A Magyarország tudósitójától.) „Hervadt, <Se szivhezszóló koszorúja volna a közeledő Pe- tőfi-ünnepeknek, ka találkoznék valaki Magyar- országon, aki valóban saját szemével látta egykor az égbe röppenő lángot.“ Ezzel a mondattal végződött Krúdy Gyula cikke a Magyarországban, amelyben egy hét előtt felhívta az ország lakosságát: Ki látta Petőfi Sándort 1849-ben? A felhívásra sok kedves és felejthetetlen visszhang felelt az országból. Mindjárt az első napon hírt kaptunk Gyárfás, József honvédelmi minisztériumi autóüzemi rakfárnoktól, aki felhívta figyelmünket a Képszálló egyik lakójára, a 99 éves Rácz József volt negyvennyolcas honvédőrmesterre, aki ama kevés élő ember közé tartozik, akik annakidején látták Pc- \ töfit és személyesen is beszéltek vele. Munkatársunk felkereste Népszállóbeli la-, kásán az ősz „Ráez bácsit“, akihez a portás kalauzolt bennünket. Legnagyobb meglepetésünkre a töpörödött aggastyán helyett egy rózsásarcu, ezüsthaju emberrel találtuk magunkat szemben, aki friss és egészséges külsejével inkább hetvenévesnek látszott. Mikor. Rácz bácsi meghallotta, hogy újságíró keresi, büszkén jelentette ki: — Én vagyok az az ember, aki Petőfivel beszélt! Arra a kérdésünkre, hogy mikor született, rövid gondolkozás után elmondta, hogy Szolnokon született 1823 március 6-án. — Édesapám béreskedő ember volt, kérem — mondotta — és százkét éves korában halt meg, nem is olyan régen, nyolcvanhatban! Édesanyáin, Isten nyugosztalja, négy évvel ezelőtt halt meg, 123 éves kordban. Jövőre rólam is jubileumot tartanak, akkor leszek százéves. — Negyvenhatban sorozott be az a hnncut Ilimet — folytatta, — mikör aztán „kiiitődött a verbung*, otthagytam őket és beálltam Kossuthoz. Mikor aztán a háború kitört, mint őrmester mentem Görgeivel — egész Világosig, ott aztán leraktuk a fegyvert. — Hol látta először Petőfit? — kérdeztük. — Ilten Pesten el Legelőször a Muzeüm előtt, akkor katonaéletben voltam már. A Talpra magyar-t szavalta a Muzeum, lépcsőjén, aztán biztatgatott minket, hogy hát ne féljünk, meg igy, amúgy. Mi integettünk feléje és énekeltünk. Nem feledkeztem el én semmiről, csak ügy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Aztán valahogy elmentünk a mostani Szabadság-tér tájára, ott beszéltem vele, kezet is fogtunk egymással, dicsértük egymást, meg-meg- yeregettük egymás vállát. A háborúban nem tudtam többet vele beszélni, mennünk kellett Isaszegre, Kápolnára, Visegrádra is el kellett szaladnunk. Ott is tartott egy „diskurt“ velünk, de külön nem beszélt senkivel. Nem hagyott el az minket. A vége felé — Világosnál — nem tudtam már érintkezni vele, meg volt mán a nép zavarodva, aztán meg Görgei lerakatta velünk a fegyvert. (Itt az öreg — akinek előadása persze már kissé zavaros, lemondóan legyintett a kezével.) — Milyen formájú ember volt Petőfi! — Hát vékony volt és sovány, de szép derék legénynek látszott. Egyenesen járt, mint a nádszál és amolyan takaros formájú volt. Bizony felkeveredett a vér bennünk, mikor beszélt. — Mit csinált Világos után! ■— Két hónapig még itthon voltam, aztán úgy hallotszott, hogy büntetésbe jut az ember. Én is azokkal tartottam, akik Olaszországba menekültek. Aztán részt vettem olasz ruhában a pádovai csatában és később a 66-beli könig- grützi ütközetben is. 68-ban, mikor a csendőröket felállították, szabadultam meg a katonaságtól. Én elmondhatom, hogy öt háborút értem meg, háromban küzdöttem, de a boszniai háborúban és a világháborúban már nem vettem részt, niert öreg voltam. — Mikor került Rácz bácsi a Népszáflóba? — Szabolcs-útcai privátkvártélyomból kerültem 917-ben a Népszállóba. Otthagytam régi lakásomat, mert bár két lakat is volt a kofferemen, egyre lopkodták a holmimat Hallottam hírét a Népszállónak és szerencsémre mindjárt felvettek. , Arra a kérdésünkre, hogy miből él, roppant restelkedve vallotta be, hogy kéregét. — Minden nap véghez kell vinnem egy kis házalást. Bizony legtöbbször csak 50 filléreseket jetitek éi hun össze tudom szedni a, havi 150 korona lakbért, hun nem. Ha nincs meg a pénz, akkor a gondnok ur el szokta engedni. Nagyon vágyalkodnék megnősülni, hogy gondomat viselné valaki öreg napjaimra, mert mindmáig agglegény vagyok. De biztosan nevetne mindenki a százéves vőlegényen. A Népszálló társalgójában az egyik alkalmazott éppen a szavazó igazolványokat osztotta szét. Az öreg Rácz bácsi arra a kérdésünkre, hogy kire fog szavazni, igy válaszolt: — Tegye az újságba tisztelt ur, hogy a 48-as pártot nem szabad elhagyni, én arra szavaltok! Almikor fütykösök emelkedtek Petőfi ellen Katona Géza kecskeméti igazgató-tanár levelet irt szerkesztőségünkbe s egy öreg alföldi magyar emberről tesz említést, aki látta és beszélni hallotta Petőfit. Levelében a kővetkezőket irja: . . . „Szabadszálláson, Petőfi-nyomok után kutatva, kétizben beszéltem Petőfinek ma is ott élő két, második unokatestvérével: Bakyné Herpay Zsuzsanna községi szülésznővel és Her- pay János községi kézbesítővel, kik felhívták a figyelmemet area, hogy Szabadszálláson él egy Zalányi János nevű, 86 éves gazdálkodó, aki látta Petőfi Sándort. Volt alkalmam az öreg Zalányi bácsival beszélni, aki a nagy költőt, mint képviselő- jelöltet látta és beszélni is halottá Szabadszálláson 1848-ban, akkor, amikor a városháza előtti téren beszédet akart tartani, de a félrevezetett nép nem akarta meghallgatni. A jelenetről, melyről a szabadszállásiak nem szívesen beszélnek, Zalányi János u következőket mondotta: — 12 éves fiú voltam, mikor Petőfi, 1848 június közeibe táján — bizony a napra már pontosan nem emlékszem — Szabadszállásra jött és mint követjelölt a városháza előtt beszédet akart tartani. Kiváncsi ypltam rá, mert akkori már sokat hallottunk róla, még az iskolában fej — Ma is előttem van az alakja, amint paj»j fásaimmal együtt megbámultam. Magas, vékony, barna, sápadt ember, volt. Hosszú kabát, zsinóros magyar ruha és csizma volt rajta. Dgytj volt öltözve, mint ahogy abban az időben off urak szoktak öltözködni. — A néphez beszélni akart, de a■ tömeg hallgatta meg a költőt. Alig kezdett el b a bíró rákidbált, hogy ne beszéljen, ne a, népet. A nép gorombaságokat kiabált és ököl-t lel fenyegette. Gyüttmentnek, sehonnainak, dö~ logkerülőnek nevezték. — Petőfi egyideig sápadtan hallgatta a tömeg] támadását, de mikor látta, hogy a helyzet nagyon komoly és a fütykösök is a levegő emelkedjek, ezt kiáltotta oda a tömegnek, tisztán hallottam és soha el nem felejteti#! ■Jfa nektek sehonnai is vagyok, azért at én nevem ragyogni fog!“ Azután otthagyta a tömeget és elment a szállá^ sara, honnan nemzetőrök kisérték ki a kö, határáig. Végigbámulta az egész község, s sérte egy csomó kiváncsi gyerek. Ezeket mondotta Zalányi bácsi, aki nem is tudja, hogy ezzel az, elbeszéléssel igazolja IFi scher Sándornak és Ferenczi Zoltánnak, Pető életrajzíróinak adatait, kik Petőfi életének ezt’! a mozzanatát, csalódásainak, keserűségének! hosszú sorozatából ezt a láncszemet, részletesen és hűen megörökítették.“ i izüst esküvői ajándék nemkülönben becses' jmSi££tv*cgyaft nagy választékban SCNŐNWALD IMRE Budapest, IV, kerület, Bécsi-utca és Deák Fercnc-utca sarkán Ékszerek beváltása legmagasabb árban IZZADT KÉZ ZSÍROS ARCZBÖRNÉL GYÖNGYPORT' HASZNÁLJON! Névre vigyázzunk 600 K pária elsőrangú külföldi női fehér cipő. FeHán tennis cipS 560 ■ oronar. Fehér gyermekcipőt, fűzős, spanglis és magasszárut, úgyszintén mindennemű bőrcipöt változatlan olcsó árban árusítok. Bőrszandálok minden méretben, elsőrangú kivitelben. Viszonteladóknak árkedvezmény. ScftSfcT> cég, Döbrentei-tér 4-6. Alapitlatott 1898. Telefon 5-71 Mípszon: és ljurret-öltfíny után 6000 KI TeiiRiSüBiirpgMii belvárosi szabó cég, IV„ Hajő^utoaJH, PARI S— BUDAPEST—KON STANTI NÁPOLYI LÉGI FORGALMI R.-T. Alaptőke: 10,000.000 frank IDEIGLENESEN BUDAPEST, V., HOLD-UTCA 25. Telefon; 119-18 és 93-06 Légi járatok: Budapestről Bécsbe, Prágába, Strassburgba, Parisba, Varsóba. Utasszállítás: Jelenleg 5 üléses (később 20 üléses) zárt fülkéjü gyors és biztos'repülőgépeken. Podgyász-, levél- és teherszállítás mérsékelt díjszabás szerint Olcsóbb és gyorsabb, mint :: az express-vonat :: Indulás minden kedden, csütörtökön és szombaton reggel 6 óra 45 perckor. 1922 június 1-től naponta indulás ás érkezés Minden utas a társaság autóján lakásától a repülőgépig és az érkezési helyen autón a kívánt helyre díjmentesen szállittatik. Budapest—Wien 1 óra Wien—Prága — 2 óra Repülési idő és menetdijak: 30 p. 130 frank Prága—Strassburg 3 óra 30 p. 350 frank " * * ‘ 225 frank 164 frank Strassburg—Páris 3 óra Útlevél- és vámvizsgálat a repülőtéren a felszállás előtt. — Minden utas 15 kg. szabad podgyászt vihet — Minden további podgyász súly szerint mérsékelt díjszabás mellett. Bővebb felvilágosítás reggel 9—1-lg és délután 3—6-ig a társaság irodájában kapható. <
