Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
’; ! í őrös ég J árása mán a jótékonyság terén produkálni akarunk valamit. Gyüjtsüuk tehát sok-sok pénzt és természetbeni dolgokat, (élelmiszert, ruházati cikkeket) hogy tél víz idején bőségesen adhassunk azoknak, akiknek a jó Isten oly mostoha sorsot rendelt ezen a földön, hogy mások adományaira szoruljanak. Mindenki adjon tehát „gyorsan“ azonban ne csak „kétszer“, hanem többször is. Akik Petőfi Sándort megbuktatták. Az 1848. követválasztások, mely az első népképvise'eii választás volt, fellépett Vörösmarty Mihály is, Arany János is, Petőfi Sándor is, tehát a nagy triumvirátus mind a három tagja képviselőjelölt volt. Amig azonban a Szózat költőjét Jánoshalmán megválasztották, addig a Talpra ma gyár nagy poétája a maga pátriájában, az általa megénekelt Kis Kunságban Nagy Károly ellenében megbukott. Toldy népszerű költője pedig el sem fogadta a szalontaiak által felajánlott mandátumot. Szinte csodaszámba megy, hogy a márciusi napok lelkesítő dalnoka, az uj Magyarország egyik megteremtője nem jutott mandátumhoz és nem érdekesség nélkül való, hogy az ő pár j adta be hazánkban az első petíciót az elhmj tölt megválasztása ellen. Százhetveuhut niandlis, magyar pol gár támadta meg Nagy Károly mandátumát és maga a nemzetgyűlés : az első magyar népképviseleti országgyűlés, szinte tájékozatlan volt a a követendő eljárásra nézve. Az akkor már országos hírű poétát a szabadszállási kerületben léptették fel. A Március Tizenötödike c. újság 1848 junius 3-án az irta, hogy „Petőfi Sándor, Magyar- ország legnépszerűbb költője, a közelgő követválasztáson mint követjelölt fog fellépni“,. A Kunságon lépett fel, amelyről ©ly szeretettel irt s melyet ő pátriájának tudott. Nem ment közéjük, hanem 1848. junius 8 án nyílt levelet irt, mely programm- beszédnek is beválik. Ezeket irja: „Olvassátok el azokat a könyveket, melyeket írtam, meg fogjátok látni, mennyire szerettem mindig a népet". Majd ismét „az ég alatt minden ember egyenlő . . . nem ismerek magamnál sem nagyobbat, sem kiseb bet“. A levelet azután ezzel fejezi be: „Ha pedig meg nem választotok, ebből látni fogom, hogy külömb emberetek akadt, mint én s az hazafiui szivem legszebb öröme lesz.“ Petőfi a kormánnyal már akkor élesen szembeszállott. Nem csoda tehát, ha a kormány a nagy költő ellen hivatalos jelöltet jelöltetett ki Nagy Károly személyében, aki egy odavaló ref. lelkésznek a fia volt. A kormány korleseket küldött a Kunságba; ezek bezzeg csúnya dolgokat bireszteltek Petőfiről, mert hiszen a politikában a poéta sem szent. Istentelennek, nniszkakémnek, szocialistának, forradalmárnak hiresztelték, úgy, hogy Petőfi is kénytelen volt junius 12-én Szabadszállásra utazni választóihoz, hogy őket felvilágosítsa. Elvitle magával imádott feleségét is: Szendr'ey Júliát, aki már akkor szive alatt viselte magzatát. Ott azonban meglepetés várt reá. A szabadszállási választókat annyira felizgatták, hogy Petőfit husángokkal, dorongokkal fogadták. Hogy beszédet tartson, arról szó sem lehetett, a helyzet annyira veszedelmes lett. Pedig Petőfi csak azért akart beszélni, mert mint mondta: „az ellene lábra kapott rágalmakról“ akart beszélni, „hogy igazoljam magamat és ártatlanságomat bizonyítsam“. Csakhogy a nép és a biró annyira fenyegette őt, hogy feleségétől kérdezte meg: meneküljenek-e. És a bátor asszony azt felelte: „Maradunk, ha agyonvernek bennünket, jó, tegyék meg; de ne -mondhassa senki, hogy elfutottál." A másik jelölt apja, a lelkész, itatta a népet és a nekivadult, felizgat®tt nép ajkán ilyen szavak hangzottak: „Aki nem Petőfi, ide jöjjön s egyék, aki pedig Petőfi, agyonverik.“ De hallatszott ilyen szitkos szó is: „akasztófára való hazaáruló kém“. Majd isméi: „Ne hallgassatok rá, üssétek agyon." Petőfi azt mondta a bírónak, mikor ez intette, hogy Petőfi meneküljön, mert különben nem állhat jó életéért: „távozom, de vigyázzon, ne próbáljon senki inzultálni bennünket. Így értelmezi ön a szabadságol, szégyelje magát a városért, melynek neve: „Szabadszállás.“ A gyöngéden szerető férj persze a magát anyának érző feleségét féltetfe, vissza is ment Pestre és Nagy Károlyt meg is választották követnek egyhangúlag. Petőfi az ő szomorú tapasztalatát és ezt a szégyenletes eljárást maga is leírta a Március Tizenötödike c. lap 1848. junius 19 iki számában. Ez Petőfit nagyon bántotta, mert tudta, hogy, a kormány izgatta fel a népet. Erre aztán nyilt levelet irt a szabadszállásiakhoz, ebben a következőket is irja : „Az egész magyar nemzet ujjal fog rátok mutatni, hogy ti vagytok azok, akik engem kikergettetek városotokból;“ majd később: „Nagy Károly uram pedig hiába diadalmaskodik, mert ezt a választást meg fogja semmisíteni az országgyűlés és őtet ebrudon fogják kiverni“. Végül ezt irja : „Válasszatok követnek akárkit, csak olyat ne, ki étellel, itallal veszteget benneteket." Különben is ellenfelei és az ellenséges érzésű lapok annyira vérig bántották Petőfit, hogy nem csoda, ha a lángoló, lobbanékony lelkű költő már ilyen szavakban fakad ki: „Pilátusaim . . . eddig csak megvetésemet bírták, óvakodjanak, hogy gyü- löltségemet ne keltsék fel; mert akkor Istenemre, meg fogom őket nyúzni* mint Apolló Marsiust.“ Hogy pedig Petőfi Sándor ellenfelét: Nagy Károlyt is kíméletlenül, élesen, gúnyosan és bántóan megtámadta a lapokban, az nyilvánvaló, hiszen nem félt és őszinte ember volt. A kunszentmikiósi polgároktól a nemzetgyűléshez beadott kérvényről pedig igy szól az egykori tudósítás: „A nyolcadik osztály előadója jelenti, miként Nagy Károly szabadszállási követ választása ellen egy petitió nyujtatott be, melyben Kunszentmiklósról 176 választó panaszolja, hogy a) Petőfi követjelöltüket az ellenfél rágalmazta, hogy t. i. Petőfi lázitó, orosz kém, kinek agyonütését vagy felakasztását a ministerium csak örömmel hallaná; b) midőn Szabadszálláson megjelent, a felbőszült tömeg ellene rohant ; c) midőn a panaszttevő választók a választásra megjelentek, választásra nem bocsáttattak, hanem a helybeli fölfegyverzett választók által agyonütéssel fenyegettetvén, távezni kényszerültek; d) a város tanácsa kijelentette, hogy ha Petőfire szavaznak, lemondanak hivatalaikról ; e) a főbíró parancsára nem a kezes (igás), hanem a szi laj ménes hajtatván be, emiatt sok in a választás helyére nem mehettek. Hozzá teszik, hogy ha sérelmük nem orvosoltatik, a nemzetőrségből kilépnek.“ Elsőbben Nyáry Pál beszélt ez ügyben : „Ha e folyamodás tartalma igaz, ak kor a választás nem történt a törvény ál tat biztosított szabadság körében, azért a vizsgálatot szükséges elrendelni.“ Erre Madarász László is felszólalt és ezeket is mondta : „Itt a parlamentáris ház eszményét kell követni. Az a kérdés : a ház magának tartja-e fenn a vizsgálat jogát, vagy másra ruházza ? Fenntartatni kívánja a háznak azon jogot, hogy köréből küldjön ki részrehajlatlan egyéneket.“ Élénk eszmecsere fejlődött ki ezután, főleg arra nézve, ki intézze a vizsgálatot ? Hozzászóltak : Kazinczy Gábor, Tretort Ágoston, Bónis Sámuel, de beszélt maga az igaz -ágügyminiszter is : Deák Ferenc, kinek szavaiból ezeket idézzük : „Figyelmeztetem a házat, hogy talán ez az első eset, melyben vizsgálatot küldenek ki. Óvakodni .kell, hogy ezen hatalmat a iiáz kezeiből ki ne szalassza. A ház föltöte áll minden hatalomnak, az fél nem lehet, mert a ház többsége előtt minden télnek el kell enyészni. (Helyeslés.) E jogot tehát a háznak kezei közül kiereszteni nem lehet. A ház Ítél a veri- ficati® fölött s hogy ezt tehesse, adatok szükségesek. Hogyan szerzi meg azokat? Akkép, hogy megbíz valakit azok megszerzésére. Azt hiszem, hogy nem lehet máskép, mint a háznak kell kiküldeni és pedig a maga tagjai közül, ha több eset lesz is.' Ki is küldték a szabadszállási választás megvizsgálására Asztalos Pál, Besze János és Bónis Sámuel követeket, csakhogy Petőfi Sándor sohasem lett követ ; Nagy Károly megtartotta mandátumát. P. H. HÍREK. T Látja már, hogy a verébnek van nagyobb feje, mint a bagolynak ? Cirkuszban. Hatalmas méretű vidéki cirkusz kup- alaku vászonfedele eltakarja a csillagos eget. Oldala szintén vászon, melyen a kiváncsi tömeg be be kandikálhat, bent padsorok köralakban a sátor oldalfalai mellett, hol nézőközönség vegyesen van képviselve —• kiki ízlése, érzéke vagy zsebe szerint. Folyik az előadás, egymásután pörög nek le a különféle számok s természetes, hogy az előadott műsort vegyes érdeklődés IKiskőűös és környéke 1840«ben alapított legrégibb üzlete Orosz Adolf-cég ezen a helyen fogja a közönséget hétről-hétre a beérkező újdonságokról és idényeikkekről tájékoztatni és a közönséget saját érdekében kéri, hogy hirdetését érdeklődéssel szíveskedjék fogadni.
