Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

8

AGYAKDRSZ AG

Budapest, 1922 vasárnap, május 2&

*

Berlinből Seruzsálsmig kerékpáron hefpen nap alatt

Starosinszky német bicikli-bajnok Budapesten

(A Magyarország tudósítójától.) Tegnap este óta érdekes vendége van Budapestnek. Megérkezett remekbe készült kerékpárján Starosinszky, az ismert német kerékpárbajnok, aki a világbajnokság szalagját is többször elvitte. Starosinszky tizenegy nappal ezelőtt indult el Berlinből és utjának célja Jeruzsálem, ahová hetven nap alatt kell elérkeznie. Négyen Indultak el eredetileg, de a kerékpárbajnok bárom társa már Budapestig kidőlt a küzdelemből és 6 egyedül folytatja útját „fontos“ célja felé. A német kerékpárbajnok eddigi útszakaszát tizenegy nap alatt tette meg és a hosszú ut fáradalmai sem őt, lem gépét nem viselték meg.

dz egyik fővárosi szálló halijában találtuk ma délben a bajnok kerékpárost,

aki lenge trikóban és rövid nadrágban üldögél, más

ruhaneműt nem hozott magával. Elmondotta, hogy utjának egyhatodrészét már megtette és reméli, hogy továbbra is kisérője lesz magános utján a szerencse. Innét ma délután három órakor indul tovább Kon- Stantinápolyba, ahol automobil várja, mely további utján a szárazföldön végig kisémi fogja. Eddig is minden nagyobb városba csomagja érkezett élelmiszerrel, pótgummival, egyúttal átvevéskor igazolták az illető sportegyesületnél megérkezését és lehetőleg ellenőrizték a legközelebbi városig, hogy nem száll-e vasútra.

Belszélgetés közben a kerékpár-bajnok előhozta biciklijét és mint a nemes versenyparipát, úgy simogatta végig izmos kezével. A gépnek érdekes története van. Mikor Németországban a versenynek hire terjedt, a bicikligyárosok özönével keresték fel Sta- rosinszkyt, hogy az ő gépjükön induljon el útjára. Végre ő annak a gyárnak az ajánlatát fogadta el, mely legkedvezőbb volt a mai valutáris viszonyok között. A gyár ugyanis győzelme esetén felajánlott ISO font tiszteletdijat, ami körülbelül i millió koronának felel meg. Starosinszky mosolyogva mondta, hogy most már vagy ő nyer, vagy senki A zsebében érzi a nehéz fontokat. Kicsit furcsa volt ez a kijelentése, mert a rövid biciklinadrágon egyáltalában nem volt zseb.

Süt a mima Slit a magna Süt a mama

pogácsát és mindenféle egyéb süteményt, de csak Diana tápsütőporral!

!

Bulgária csak gazdasági politikát folytathat

A rossz összeköttetés akadályozza a magyar-bolgár szellemi kapcsolat bensőbbé tételét. Bulgária is ünnepli Petőfit. — Módosítani kell a neullyi békeszerződést.

Beszélgetés a volt szófiai sajtófőnökkel

(A Magyarország tudósítójától.) Bulgária politikai életében jelentős szerepet játszó egyéniség járt Budapesten: Constantin Mich.

Ghéorghieff, a Stambuliiski-kormány volt külügyi és kultusz-sajtófőnöke, négy hétig tartó németországi tanulmányút után most tért vissza Budapesten keresztül hazájába. Ghéor- hieff, aki csak hat hónappal ezelőtt vált meg eddig viselt pozíciójától, munkatársunk előtt, akinek alkalma volt vele beszélgetést folytatni, kijelentette, hogy Bulgária mostani helyzetében nem tanácsos politikai nyilatkozatokat tenni. Azon az állásponton van, hogy

gondolni lehet az embernek, amit akar, de beszélni nem szabad.

Bulgária helyzete — mondotta — ma rendkívül súlyos, éppen úgy, mint az önöké. Tőlünk is állandóan reparációkat követelnek, mint Magyarországtól, pedig tudják, hogy minden szolgáltatás teljes romlásunkat idézi elő, és igy lehetetlen. A genuai tárgyalásokon azonban, úgy hiszem, a kulisszák mögött olyan dolgok történtek, amelyek bizonyos enyhülést fognak előidézni.

— Bulgária pillanatnyilag csak egy politikát csinálhat és ez az, hogy az ország gazdasági és kulturális fejlődésének lehetőségét biztosítsa. Ehhez azonban okvetlenül szükséges, hogy

azokat a rettenetes feltételeket, amelyeket a békeszerződések tartalmaznak, módosítsák.

— Bulgária át vari hatva attól a gondolattól, hogy minden néppel, de különösen a vele szomszédságban lévő barátságos érzületű dunai államokkal és főképpen pedig Magyarországgal a legjobb békebeli kapcsolatokat helyreállítsa. Az a politika, amit mi megengedhetünk magunknak, kizáróan ezeken az elveken alapulhat. Nem lehet más, csak gazdasági politika. És a mi politikusaink nem is csinálnak „magas“ politikát, csak ilyet. Az antanthatalmak legutóbbi követelései Bulgáriában mindenkit megdöbbentettek, bár azok után, amiket az antant Bulgáriával szemben a békeszerződés óta elkövetett, nem volt okunk semmiféle optimizmusra. A győztes hatalmak legutolsó követelései csak azt mutatják, hogy

beláthatatlan időre rá akarják tenni a kezüket nemzeti szuverenitásunkra,

amelyre pedig még a kegyetlen neuillyi szerződés sem jogosítja fel őket.

Érdeklődésünkre, hogy

Bulgáriában mennyire ismerik a magyar irodalmat, költészetet, szinmüirást és zenét, Ghéorghieff a következőket mondta:

— A magyar regényirodalomból csupán Jókai számos munkája ismeretes jó fordításban Bulgáriában.

Világhírű Petőfi Sdudorukat is jól ismeri . a bolgár közönség.

Nagyon kedvelik nálunk a magyar zenét ti. Az a melankólia és érzelmesség, amely a magyar zenéből kiárad, nagyon rokon a bolgár zenéből kiáradó elégikus hangulattal. Az 1848-as forradalomból való dalaik nagyon hasonlatosak a bulgár szabadság-dalokhoz. Fájdalom, hogy

az összeköttetés Magyarország és Bulgária között ma, négy esztendővel a békekötés után is, olyan gyatra, hogy ez a szellemi kapcsolat intenzívvé tételét nagyon megnehezíti.

A rossz közlekedési viszonyok miatt azután igen sok tudnivágyó bolgár ifjú, aki egyébként élénken érdeklődik Magyarország sorsa és viszonyai iránt, nem jöhet ide. Hinni szeretném, hogy nem sokáig tart már ez az áldatlan állapot és abba a helyzetbe kerülünk, hogy közvetlen vonattal vagy a Dunán akadály nélkül jöhetünk Bulgáriából Magyarországba.

— Bulgáriának legifjabb generációjában igen sok tehetséges költő és novellista van. A szófiai utcákon húsz napilapot árusítanak. Az utóbbi időben jó névre tett szert nem egy festőművészünk nemcsak Bulgáriában, hanem Németországban, Ausztriában és Amerikában is. Ami a zenekultúrát illeti, arra nézve csak any- nyit mondhatok, hogy a komolyabb muzsika, az operák, nem igen tudtak tért hódítani meg Bulgáriában. Nálunk ma a legszívesebben az öperett-szinházakat látogatja a közönség. Szófiában magyar operettet is játszanak. Jacobs Viktornak, a hires elhunyt magyar komponistának a darabjait.

Búcsúzóul azt a jóleső kijelentést tette még Ghéorghieff, hogy

Petőfi Sándor századik születési évfordulójának méltó megünneplése céljából hazaérkezése után azonnal nagyarányú sajtóakciót fog indítani és reméli, hogy a bulgáriai ünnepségek méltán fognak sorakozni az olasz- országi és németországi ünnepségek mellé.

Hársfa

elsőrendű mühasáö, ipari célra, 5—6 vagon, fuvartételekben is jutányos áron azonnal&tv«Het3. Budapest IX. Dandár-utca 9. Telefon: lózsef 50-78

A NAP FIA

Irta: JACK LONDON 50

— Hiszen még nem nyertem semmit, — mond Grief tréfásan és elkezdett osztani. — Játsszunk az eredeti ötszáz fontba, ha tetszik!

Volt az indítványban némi rápiritás is, amit Deacon rögtön megértett, mert igy vá Jászolt:

— Db nem! Akkor már játsszunk ezer fontba. Aztán mondok valamit: harmincegy pont tulsokáig tart. Ne játsszunk huszonegyig, — ha az önnek nem túlságosan gyors?

— Sőt. Az ilyen gyors, friss játszmát magam is jobb szeretem. —■ mondá Grief.

Az előbbi sorrend ezúttal is megmaradt. Deacon veszített két játszmát, arra megduplázta a tétet és a veszteségét kiegyenlitette. De Grief türelmét nem veszítve játszott tovább, dacára annak, hogy ez a rendszer a következő óra alatt több Ízben is ismétlődött. Végül is bekövetkezett, amit Grief kívánni akart: Deacon veszített egész sorozaton végig. Most már a kétezres tételt is megduplázta négyezerre, elvesztette, aztán megduplázta nyolcezerre, elvesztette azt is, mire azi ajánlotta, hogy tizenhatezer fontba menjen a játék.

— Ezt ön már nem teheti, — mond fejcsóválva Grief, — tudhatná jól. A társaságnál csak tízezer fontig van hitele.

— Eszerint ön nem akar nekem revánsot adni! — mond Deacon ingerülten. — Zsebre akar tenni a pénzemből nyolcezer fontot és azzal itt hagy?

Grief mosolyogva csóválta meg a fejét.

— Ez rablás, tiszta rablás, — folytatta Dea- goii. — Elnyeri a pénzem és revánst nem ad.

— önnek nincs igaza. Nagyon szívesen adok

önnek revánst azon a határon belül, ameddig ön elmehet- önnek erre a revánsra már csak kétezer fontot lehet kockáztatnia.

— Jó. hát játsszunk abba, — szólt rá mohón Deacon, ön oszt.

A játék teljesen csöndben folyt; ámbár Deacon nem tartózkodott az ideges megjegyzésektől és a káromkodástól most sem. A nézők azonban szó nélkül keverték meg a skót pálinkát a hosszunyaku poharakban és lassan szürcsölgették ki. Grief nem vett tudomást ellenfele indulatkitöréseiről és minden figyelmét a játékra fordította. Komolyan kártyázott, nagyon meggondolta, hogy a fekvő kártyák közül mit vegyen föl és miket tegyen le. Az utolsó játszmában a kézben levő kártyáinak kétharmadát letette.

— Van huszonhetem, — úgymond.

— Hátha tévedett? — mond Deacön fenyegető hangon, mogorva, sápadt arccal.

— Akkor elvesztettem. Olvassa meg.

Grief átadta kártyáit s Deacon remegő kézzel olvasott és beösmerte, hogy a számítás helyes. Hátradőlt a székén és poharát félig kiürítette. Aztán szétnézett, de nem látott maga körül rokonszenvező arcot.

— Azt gondolom, hogy a legközelebbi gőzössel megyek Sydneybe, — úgymond s ezúttal nyugodtan szólt, minden zajolás nélkül.

Utólag igy nyilatkozott felőle Grief;

— Ha nyafogott, vagy dühöngött volna, eszembe se jut, hogy segítsek rajta. De mert férfiasán tűrte el a leckét, melléje kellett álla- nom.

Deaeon megnézte az óráját, ngy tett, mintha ásítana és készült fölállani, hogy elmenjen.

— Várjon csak, — mondá Grief. — Kiván-e még revánst?

Deaeon visszah any átlőtt székébe, akart is valamit felelni, de a torka úgy ki volt száradva,

hogy nem tudott beszélni, csak a fejével bólogatott.

— Itt van Douovan kapitány, — kezdé Grief látszólagos közönyösséggel, — holnap hajnalban a Gunga-n elvitorlázik Karo-Karoba. Ez a Karo-Karo szép homoksziget és van rajta ne- hányezer kókuszpálma. Terem rajta pandanüs is, de se édes gumót, se tarot termelni nem tudnak. Lakik rajta vagy nyolcszáz bennszülött, azoknak van királyuk, két miniszterük; ez a három ember ruhában jár, de a többi mind mezítelenül szaladgál. Meglehetősen istentől elhagyatott kis fészek biz az, ahova én minden évben egyszer küldök vitorlást Gobotóból. Ivóvize sós, de az öreg Tom Butler egy tucat esztendő óta él vele. ö ott az egyetlen fehér, van a ladikjához öt santa-cruzi legénye, akik rég megszöktek volna tőle, vagy megölték volna, ha módjuk lett volna rá. De épp ezért küldtem őket oda. Nem tudnak tőle megszökni. Az ültetvényekről el vannak látva mindennel, ami föltétlenül szükséges. Misszionáriusok nincsenek a szigeten. Két szamoai bennszülött tanítómestert, akik kiakartak szállni nehány évvel ezelőtt a kikötőben megöltek.

— ön persze nem érti, hogy én minek mondom el ezeket a dolgokat. De várjon egy kissé türelmesen. Ahogy említettem, Douovan kapitány holnap hajnalban Karo-Karoba megy, mint minden évben rendesen egyszer. Tóm Bntler már öreg és kezd magatehetetlen lenni. Megpróbáltam, hogy nyugalomba helyezem és visszahoztom Ausztriáliába, de kijelentette, hogy Karo-Karoban marad és ott nemsokára meg fog halni. Nagyon furcsa fickó az öreg. Eám nézve azonban eljött az ideje, hogy egy fehér emberem oda utazzék és tőle vegye át a munkát Kiváncsi vagyok, nem volna-e önnek kedve rá vállalkozni? Ott kellene maradnia két esztendőn át

(Fglyt, köv.)