Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
;yar>figág IMI mártiMs 16 Petőfi Sándor, Petőfi Sándor születésének századik évfordulójának megünneplésére készül a magyarság, Életének s al- I kotásainak minden emlékét gondosan egybegyüjtik s megőrzik híven a halhatatlanság számára. És ez okokból nagyön időszerű az a néhány sor, melyben a „Typographia" Petőfi éleiének egy kevesek által is- '^mert s minket is méltán érdeklő «mozzanatát eleveníti fel. Ez szerint iPetőfi Sándor 1848-ban lerándult ^Kecskemét városába, ahol jelen akart |lenni a föllázadt rácok ellen induló honvédek felesketésén, szerzett nekik egy lelkesítő költeményt is. Még Í ugy porosán az úttól toppant be Szilády Károly könyvnyomtató műhelyébe és a mestertől kért papirosra és plajbásszal leírta a verset, | amelyet strófánként adott a szedőnek, aki azonban csak harmadfél óra alatt készült el a szedéssel. Ha már ez idegessé tette a költőt, még türelmetlenebb lett, hogy a kefele- .vonat oly nehezen készül. Végre megkapta azt, hamarosan átfutva korrigálta a pár hibát és ebédelni ment. Egy óra múlva visszatért a nyomdába, de ott a nyomó még javában falatozott és idogálí s nem dolgozott. Mikor azonban a würíen- bergi fiú meglátta már az ajtóban káromkodó Petőfit, rögtön otthagyta mint nyomdász. kényelmes helyét és a nyomáshoz fogott. Ez azonban irtózatosan lassan ment, mert saját magának kellett a festéket a betűkre „kenni". A költemény illusztris szerzője rövid ideig türelmesen elnézte ezt a csigamódon való haladást, de egyszerre megsokalía a dolgot: levetette a kabátját és ezt szögre akaszlá, azután fölgyürte ingujjait, a hengert kezébe vette és „föladta“ a festéket. Később, hogy még gyorsabban készüljön a költeménye, odaállt a préshez és vigan hozzálátott a nyomáshoz, miközben a nyomó a hengert kezelte. Úgy két óra lehetett, amikor megérkezett a főnök, aki midőn meglátja a költőt a kézi sajtón izzadva dolgozni, bámulva összecsapta kezeit és megkérdezte Petőfitől, hogy voltaképpen hol tanulta ezt a „fekete művészetet" ? „Hát a nyomdai officinákban, — monda röviden a kérde-^ zett. Az alkalmi költemény, amelyet időközben még egyszer kiszedtek és így két szedésről nyomtak, több ezer példányban, a rendes időre nagynehezen mégis csak elkészült : „ami teljes lehetetlen lett volna — mondá Petőfi bucsuzáskor tréfásan a könyvnyomtató mesterhez, — ha nem segítek annak a német „Drucher“- nek a nyomásnál majdnem másfél óráig."
