Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

szórakozni. Ha itt lesznek, csendesen fognak viselkedni, szavuk halk lesz és még gondolataikra is szordinót tesznek, mert különben hazajövet vár reájuk a szigu- rancia, a cseh detektív, vagy a jugoszláv

zától, önálló külön államot alkottak, azonban részesei, művelői és támaszai maradtak továbbra is az anyaország szellemi és gazdasági életének. Az északamerikai Egyesült-Államok az angoltúrának tágas és gazdag otthonait teremtették meg s a kicsinyke Belgium is tudott magának és népének fészket rakni a világrésznyi kiterjedésű Kongóban.

és megbizható munkaerőt talált benne* Sokan elpusztultak, de sokan nagyra vitték és elterjesztették világszerte azt it tudatot, hogy a népek munkaversenyében ha önfeláldozásról, fegyelmezettségPetőfi halála

Irta GYALU1 FARKAS

Huszonhatéves korában, 1849 július 31-én a Segesvári csatában elesett Petőfi Sándor. Hat Ízben, hat költeményében kívánta és jósolta meg, hogy a harc mezejét érje a halál. Éppúgy, mint ahogy a forradalmat megjövendölte, zseniális lelkének látnoki hatalmával. És amint előre megjósolta, hogy borzalmas idők következnek a világra. (ítélet.) Hat költeménye (Ha az Isten... — A csárda romjai., — Egy gondolat bánt engemet, — Minden virágnak, — Arany Jánosnál, — Az év végén) közül legismertebb talán Egy gondolat bánt engemet.

. . . Ott essem el én,

A harc mezején.

Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemből 8 ha ajkam örömteli végszava zendül,

Hadd nyelje el azt az acéli zörej,

A trombita hangja, az ágyudörej . . .

így történt. Most pedig, nyolcvan esztendő múltával, mely az ő dicsőségének csak csekély kezdeti ideje, vessünk egynéhány pillantást Petőfi halálának tragikus körülményeire. Petőfi életrajzát kolozsvári ember, Ferenczi Zoltán írta meg, eddig legrészletesebben és leggondosabb kutatások nyomán. Azt az egész irodalmat, mely Petőfi haláláról szólt és melyben a való a legendával, a fantáziával, sőt a hazugsággal is összevegyült, Ferenczi Zoltán lelkiismeretes kritikával rostálta meg, szétválasztván amennyire emberileg lehetséges volt, a valóságot a valótlanságtól. így, őt követve, akivel évtizeden át dolgoztunk együtt és akivel annyiszor beszéltünk Petőfiről és földi alakjának haláláról, ime elestének főbb részletei.

Petőfi és barátai; Arany János, Egressy

Gábor, Fáncsy Lajos, 1849 júl. 1-ére Kossuth Lajos megbízásából népgyűlést hívtak össze a múzeum terére, hogy fanatizálják a népet s különösen Pest népét a keresztes háborúra, a főváros környékén vívandó elhatározó csatára. Ámde a kormány ugyané napról szintén plakátokon figyelmeztette a polgárságot, hogy esetleg, ha a hadi munkálatok kívánják, újra odahagyja ideiglenesen a várost. Ezért a népgyűlésre hívás sikertelen lett, mindenki készült elutazni és a népgyűlést meg sem tarthatták. Petőfi nehezteléssel július 3-ikán Orlay Soma barátjához utazott, családjával együtt, Mezőberénybe. Akkor ez a hely még valamennyire kívül feküdt a forradalmi zajon és Petőfi, aki Cegléden, Szolnokon, Gyomén át utazott ebbe a békésmegyei faluba, hova július 5-ikén érkezett, ott 18-áig maradt, családjával, legnagyobb elvonultságában. Ott írta meg Zoltán fiának életrajzát héthónapos koráig, ott írta meg eddig legutolsónak ismert költeményét Szörnyű idő címmel. Ugyanott nagyobb színdarabba fogott, melynek tárgya Ka raff a és az eperjesi vértö. vényszék volt. Megvan belőle az első felvonás első jelenete, egy kiválóan sikerült, mozgalmas népjelenet. A második jelenet, melyben a poéta Karaífát, vérbíráit és harminc hóhérát vezeti elénk, már csak töredék maradt.

Petőfi már Pesten azt határozta, hogy a zavarok növekedtévell Bem táborába menekül. Némelyek, köztük Vachot Imre, igyekeztek lebeszélni e tervéről. De Petőfi Windisehgr'átz hercegnek köröző leírásából már sejthette sorsát, ha osztrák kézre jut. Minket az kiválóképpen érdekel, hogy a költő Pesten azt is mondotta Egressy Gábornak, hogy a forradalom lezajlása után, végleg Erdélyben, az általa annyira szeretett és magasztalt székelyek közt telepszik meg, mert hozzájuk a társadalom romlottsága még nem hatolt el.

Hogy ez a terve mennyire komoly volt, bizonyítja, hogy nejének július 29-én kelt utolsó levelében, többek közt ezeket írja: „Csik-Szerdának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsi-Szentgyörgynek talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszékét, mint a fészket rakni akaró fecskék.“ Mezőberényben mindenki, rokonai, barátai ellenezték tervét. Végre ő is elhatározta, hogy egyelőre nem megy Erdélyibe, de mert az oroszok előrenyomulása miatt Berónyben nem maradhatott, a Damjanich parancsnoksága alatt álló Aradra gondolt, honnan Radna felé még nyitva állott az út Erdély felé is. Szekeret fogadott tehát, hogy július 17-én kora reggel vigye őt a fuvaros, családjával együtt, Aradra, esetleg Radnára, Már kocsin ültek, de a lovak az egyik kapuszárny behajtásától megvadulva, nekirohantak egy magtárnak és a kocsit ösz- szetörték. így az út aznapról elmaradt, míg a kovács másnapra megjavítja a szekeret. Másnap reggel 5 órakor már előállott a szekérrel a fuvaros, Petőfi késett az indulással, így lett 6 óra, ekkor honvédekkel rakott két kocsi vágtatott el az ablak alatt és megállott a piacon. Egyikben Egressy Gábort pillantották meg, behívták és Egressy magával hozta be Kiss Sándor ezredest is. Az ezredes mint Bem futárja Szegeden járt és megbízatása volt, hogy Petőfit vigye magával.

★

Tudjuk, hogy Petőfi és Bem mennyire szerették egymást. Atyai és fiúi szeretettel, bogy az év elején (1849), midőn Petőfi Bem mellé sietett hadi szolgálatra, Bem őt segédtisztjévé nevezte ki, oldala mellett tartotta és a szenvedélyesen harcvágyú és bátor ifjút a csaták hevében óvta és tartózkodásra intette. A szelindeki csatában Petőfi részt vett,

majd a vízaknai csatában is, mely előtt Bem ismét intette Petőfit, hogy tartsa magát a tűz- vonalon kívül, mert nem szeretné, hogy a magyar nemzet ily jeles költője odavesszen.

Petőfi azonban nem engedelmeskedett. A piskü csata előtt Bem rábírta Petőfit, hogy futárként menjen Debrecenbe, hová február 8-án indult. Ekkor Petőfi ott összezördült Mészáros hadügyminiszterrel, aki megkorholta, hogy miért jelent meg előtte kihajtott gallérral, nyakravaló nélkül. Mészáros folytatván kifogásait, Petőfi lemondott tiszti rangjáról, majd visszament Erdélybe, Bem táborába, hol a medgyesi véres csatában, március 2—3-án ő is részt vett. Azonban váltólázban szenvedvén, Bem őt, katonai megbízással, Kolozsvárra küldte, hogy magát kipihenje és gyógyíttassa- Április elsején Szebenben jelentkezett Bemnél, mint közkatona. A tábornok azonban rögtöni visszaadta Petőfi századosi rangját, újból segédtisztjének nevezte ki s megajándékozta egy arabs lóval, melyet előbb maga lovagolt.

Petőfi résztvett Bem előnyomulásában Szászsebesre. Bemet Szászsebesen díszítették föl a nemzetgyűlés küldöttei az elsőosztályú katonai érdemrenddel, Bem pedig április 10-én oszttatta szét a kisebb érdemrendeket serege jobbjainak. Petőfi is kapott ily kitüntetést. „Saját kezével tűzte mellemre az érdemjelt Bem, balkezével, mert jobbja még fel van. kötve, s ezt mondá: balkézzel tűzöm fel, szívem felőli kezemmel! S midőn elvégező, megölelt, hosszam és melegen megölelt! ...Oly megilletődéssel, melytől, ha eszemba jut, most is reszket a lelkem; ezt feleltem; „Tábornokom, többel tartozom önnek,, mint atyámnak; atyám csak életet adott nekem, ön pedig a becsületet.“ így írta. le Petőfi ezt a jelenetet.

Bem április 13-án hagyta ott Szászsebes^