Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

par Jament szabja lehetőleg rövidre a kor­mány programmjának megjavítását. Való­színűleg a vitát már holnap estére befejezik. A lapok általánosságban kedvezően fogad­- -I még aznap Déva alá szállott, másnap’Vajda- hunyad várát látogatta meg s ott pár órát töltött. Petőfi vele volt, az éjjel Hátszegen írta meg Petőfi Vajda-Hunyadon című köl­teményét, melyet Gesztessy reggel, németre fordítva, megmutatott Bemnek, ki a Hunya­dival való gyönyörű összehasonlítás halla­tára megindultan könnyezett. Nem részletezhetjük, pedig szeretnők, de nincs rá, sajnos, helyünk, Petőfi útját Bem­mel. Beán 17-én Karánsebesre érkezett, 19-én Lúgoson volt, honnan gyors megrohanással Temesvárt akarta elfoglalni. Erre nézve Kossuthtél és a hadügyminisztertől előter­jesztésére rendeletet kapott, hogy a Vingán állomásozó Vécsey tábornok 3—4000 embert küldhet segítségére. Bem Villám alezredest küldte át Vécseyhez, kérve a segélyt, de Vé­csey nemcsak hogy nem küldte a csapato­kat, de Villámot is visszarendelte és letette a dandárparancsnofcságról. Bem ekkor rend. kívül éles levélben fakadt ki s e levelet a honvédelmi bizottsághoz küldte. Ezt a leve­let Bem engedélyével Petőfi lefordította ma­gyarra és beküldte Bem lapjába, a Hon­véd- ba, hol a cikk megjelenvén, a levelet a többi lapok is átvették, ami óriási feltűnést keltett. Véosey azonnal levelet írt Kossuth­nak, követelve, hogy őt is, Bemet is állítsák haditörvényszék elé. Bem április 26-án már Temesvár alatt, Freydorfnél állott és oda tette át főhadi­szállását, ott maradván május 6-áig. Petőfit pedig, május 1-én kezdődő ranggal, a vezér­kari századosi rangból őrnaggyá nevezte ki és tovább is segédtisztjéül tartotta meg. Bem újból el akarván távolítani a költőt a bekövetkezendő vére3 csaták elől, május 4-ikén futári minőségben Kossuthhoz és Klapkához küldötte, rendkívül melesr ajánló levélben kérve Kossuthot, hogy erősítsék meg Petőfi őrnagyi kinevezését. Petőfi május 4-én Sza­zolja: Briandnak eredetileg az volt a terve, hogy homogén kormányt alakít, amely ho­mogén többségre támaszkodva, hosszú életre számíthat. Ez a megöl'dás azonban hossza­A Reuter-iroda nankingi jelentése szerint Oroszország nem hajlandó tárgyalni a nan­kingi kormánnyal, mire Kína elhatározta, hogy a Népszövetséghez fordul. Most szőve­■ü-Ugii-a; avjich ___ L ÉGIPOSTÁVAL KÜLDJE KÜLFÖLDRE SÜRGŐS LEVELÉT. jenek: „Mit mondasz, Juliskám, menjünk-e?“ Neje azt felelte, hogy ő követni kész, hová sorsa viszi, de tőle el nem marad. Ez döntött. Petőfi Egressy Gáborhoz for­dult s így szólt. — Lásd Gábor, én nem fontolgatok sokáig. Nálam minden a pillanat szüleménye. Mire rögtön elhatároztam magamat, még mindig jól ütött ki. Különben is barátom, fátum szerbi kell történnie mindennek, akár fontolgatunk, akár nem, az mindegy. Erre legdrágább emlékeit, egy tárcában Bem leveleit, újabb költeményeinek kéziratát s egyéb ereklyéit Orlay őrizetére bízva, a fuva­rossal megegyezett és nyolc órakor reggel, egy szerdai napon, Erdély felé indult a Petőfi- család, „hogy a költő Erdély bércei közt be­töltse végzetét“. Estére Ugrára értek s a református papnál szálltak meg, kit Petőfi felkért, hogy Aranyt köszöntse és nevében írja meg, hogy ő Er­délybe utazott, Bemhez. Váradról a Biasbi gyorskocsival Kolozsvárra utaztak. Innen 20-ikán Tordára értek, hol Egressyvel együtt, Miklós Miklós református paphoz szálltak, kinél már nem egyszer voltak vendégek s nála ezúttal egy napot töltöttek. A rossz hírek és Miklós rábeszélése arra bírták Petőfit, hogy családját ott hagyj®, míg valami biztos helyet talál. Aznap meglátogatta a tordai hasadékot. Július 22-én, vasárnap, kora reggel Egressy­vel Marosvásárhelyre utazott a költő. Késő este értek be, de még aznap értesítette nejét, hogy másnap Székelyudvarhely felé indul, Bemhez. Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán át ICézdivásárhelyre érkeztek. Irt látta őket Kő- váry László, kinek szobájában szálltak meg a nagy vendéglőben, — innen is írt feleségének Petőfi, de levele elveszett. Kőváryt Bem egy proklamáció kinyomtatására hagyta hátra. Pe­lontám utazott. Onnan másnap reggel gyer­mekét és dajkáját Arany Jánosnál hagyva, maga feleségével Debrecenbe utazott, hol ér­tesülvén apja haláláról, 7-én Pestre akart utazni, hogy rendbehozza családi dolgait. Ezért 6-én jelentkezett Bem sürgönyeivel Kossuthnál, majd a helyettes hadügyminisz­ternél: Klapkánál Kossuthnak nagy kelle­metlenségeket okozott a Bem levelének közzé­tétele, ezért hidegen, Petőfi szerint lekicsiny­léssel fogadta őt és őrnagyi kbeveztetésének erősítése dolgában Klapkához utasította. Klapka gorombáskodott Petőfivel a levél miatt, sértegette, gyanúsította, úgy _hogy Petőfi aznap őrnagyi rangjáról lemondott, amit Klapka tüstént elfogadott. Ezt az elfo­gadást azonban Petőfi nem kapta meg, mert másnap már Pestre utazott, hol Bemtől Gör- geynek is izenetet vitt. Útközben Petőfi Szol­nokról, mint polgár, levelet irt, melyet Klapka sértőnek tartott és róla Görgeynek jelentést tett, úgy akarván elbánni — telje­sen jogtalanul — Petőfivel, mint katonával. Később Klapka nemesen akart eljárni a költővel. Előtte megmagyarázta, hogy nem akarta bántani, hogy óhajtaná, hogy távol maradjon a csatatértől, mert neki más, fon­tosabb hivatása van. De e kibékülés^ után sem iktatta be a hivatalos lapba Petőfi ki­nevezését. Klapka kilátásba helyezte, hiyry beleegyezik e kinevezésbe, de Petőfit ezerféle megjegyzések és rágalmak, melyektől épp úgy neim kímélték meg, mint a katonai rövid­látó bürokráciától, arra ösztönözték, hogy lemondását maga megírja egy nyilatkozat­ban, jelezvén, hogy lemondása okait a zava­rok elmúltával le fogja leplezni, addig haza- fisága tiltja a nyilatkozást. Ezt a nyilatkozatot soha nem írta meg. Egy goromba tábornokhoz című versét a ki- békiilési jelenet előtt írta s nem a nyilvános, súgnak volt szánva. A hadvezéri zsenialitáshoz tartozott, hogy Bem a halhatatlan költő működésének nagy fontosságát nyomban felismerte és teljes mér­tékben méltányolta. Petőfi most, mélyen megsértve, visszavonult Pestre, hol elég szorult anyagi helyzetbe ju­tott. Bem csatalovát kénytelen volt eladatni, hogy kenyérhez jusson. Ezt Bemnek meg is írta, nem hogy panaszkodjék, de hogy tu­dassa, mennyire elégséges oka volt drága ajándéka eladására. Bem erre a levélre, Kurz titkára által levelet Íratott Petőfinek, mely­ben 200 forint útiköltséget küldvén neki, új­ból magához hívja. Petőfi válaszában hálás szívvel és megrendít» fájdalommal mond kö­szönetét Bemnek, kijelenti — és igaza is volt, — hogy saját szavainak legkiáltóbb megha- zudtolása volna, ha néhány nap előtt közzé- tettt végleges lemondása után újból felvenné az egyenruhát, melyben „ártatlanul a leg- kiáltóhb bánfcalmakat szenvedte“. Másrészt miatta Bemnek is kellemetlenségei volnának, ha ő ismét katona volna és Bem újból párt­fogolná. Ezért az útiköltséget is visszaküldte és gyönyörű szavakban búcsúzik el Bemtől, kinek személye iránti „mély tisztelete s szent szeretet« érzetében így meri magát nevezni, önnek fia, Petőfi Sándor“. Ez adatokból, melyeket közölnünk köteles­ségünk volt, nyilvánvaló, hogy Petőfit csak olyan idők vehették rá, hogy a hadsereghez menjen újra, mely idők rá nézve — mondja Ferenczi helyesen — minden más lehetőséget kizártak. Hogy pedig ekkor, bárha csak má­sodsorban Bemre gondol, ezt érzelmei eléggé megmagyarázzák. Tegyük hozzá, hogy sorsa, végzete, melyet tudott és megjósolt annyiszor, — húzták. ★ Mezőberényben tehát, Kiss ezredessel, némi habozás után útra indult. Előbb odaszólt ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom