Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
par Jament szabja lehetőleg rövidre a kormány programmjának megjavítását. Valószínűleg a vitát már holnap estére befejezik. A lapok általánosságban kedvezően fogad- -I még aznap Déva alá szállott, másnap’Vajda- hunyad várát látogatta meg s ott pár órát töltött. Petőfi vele volt, az éjjel Hátszegen írta meg Petőfi Vajda-Hunyadon című költeményét, melyet Gesztessy reggel, németre fordítva, megmutatott Bemnek, ki a Hunyadival való gyönyörű összehasonlítás hallatára megindultan könnyezett. Nem részletezhetjük, pedig szeretnők, de nincs rá, sajnos, helyünk, Petőfi útját Bemmel. Beán 17-én Karánsebesre érkezett, 19-én Lúgoson volt, honnan gyors megrohanással Temesvárt akarta elfoglalni. Erre nézve Kossuthtél és a hadügyminisztertől előterjesztésére rendeletet kapott, hogy a Vingán állomásozó Vécsey tábornok 3—4000 embert küldhet segítségére. Bem Villám alezredest küldte át Vécseyhez, kérve a segélyt, de Vécsey nemcsak hogy nem küldte a csapatokat, de Villámot is visszarendelte és letette a dandárparancsnofcságról. Bem ekkor rend. kívül éles levélben fakadt ki s e levelet a honvédelmi bizottsághoz küldte. Ezt a levelet Bem engedélyével Petőfi lefordította magyarra és beküldte Bem lapjába, a Honvéd- ba, hol a cikk megjelenvén, a levelet a többi lapok is átvették, ami óriási feltűnést keltett. Véosey azonnal levelet írt Kossuthnak, követelve, hogy őt is, Bemet is állítsák haditörvényszék elé. Bem április 26-án már Temesvár alatt, Freydorfnél állott és oda tette át főhadiszállását, ott maradván május 6-áig. Petőfit pedig, május 1-én kezdődő ranggal, a vezérkari századosi rangból őrnaggyá nevezte ki és tovább is segédtisztjéül tartotta meg. Bem újból el akarván távolítani a költőt a bekövetkezendő vére3 csaták elől, május 4-ikén futári minőségben Kossuthhoz és Klapkához küldötte, rendkívül melesr ajánló levélben kérve Kossuthot, hogy erősítsék meg Petőfi őrnagyi kinevezését. Petőfi május 4-én Szazolja: Briandnak eredetileg az volt a terve, hogy homogén kormányt alakít, amely homogén többségre támaszkodva, hosszú életre számíthat. Ez a megöl'dás azonban hosszaA Reuter-iroda nankingi jelentése szerint Oroszország nem hajlandó tárgyalni a nankingi kormánnyal, mire Kína elhatározta, hogy a Népszövetséghez fordul. Most szőve■ü-Ugii-a; avjich ___ L ÉGIPOSTÁVAL KÜLDJE KÜLFÖLDRE SÜRGŐS LEVELÉT. jenek: „Mit mondasz, Juliskám, menjünk-e?“ Neje azt felelte, hogy ő követni kész, hová sorsa viszi, de tőle el nem marad. Ez döntött. Petőfi Egressy Gáborhoz fordult s így szólt. — Lásd Gábor, én nem fontolgatok sokáig. Nálam minden a pillanat szüleménye. Mire rögtön elhatároztam magamat, még mindig jól ütött ki. Különben is barátom, fátum szerbi kell történnie mindennek, akár fontolgatunk, akár nem, az mindegy. Erre legdrágább emlékeit, egy tárcában Bem leveleit, újabb költeményeinek kéziratát s egyéb ereklyéit Orlay őrizetére bízva, a fuvarossal megegyezett és nyolc órakor reggel, egy szerdai napon, Erdély felé indult a Petőfi- család, „hogy a költő Erdély bércei közt betöltse végzetét“. Estére Ugrára értek s a református papnál szálltak meg, kit Petőfi felkért, hogy Aranyt köszöntse és nevében írja meg, hogy ő Erdélybe utazott, Bemhez. Váradról a Biasbi gyorskocsival Kolozsvárra utaztak. Innen 20-ikán Tordára értek, hol Egressyvel együtt, Miklós Miklós református paphoz szálltak, kinél már nem egyszer voltak vendégek s nála ezúttal egy napot töltöttek. A rossz hírek és Miklós rábeszélése arra bírták Petőfit, hogy családját ott hagyj®, míg valami biztos helyet talál. Aznap meglátogatta a tordai hasadékot. Július 22-én, vasárnap, kora reggel Egressyvel Marosvásárhelyre utazott a költő. Késő este értek be, de még aznap értesítette nejét, hogy másnap Székelyudvarhely felé indul, Bemhez. Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán át ICézdivásárhelyre érkeztek. Irt látta őket Kő- váry László, kinek szobájában szálltak meg a nagy vendéglőben, — innen is írt feleségének Petőfi, de levele elveszett. Kőváryt Bem egy proklamáció kinyomtatására hagyta hátra. Pelontám utazott. Onnan másnap reggel gyermekét és dajkáját Arany Jánosnál hagyva, maga feleségével Debrecenbe utazott, hol értesülvén apja haláláról, 7-én Pestre akart utazni, hogy rendbehozza családi dolgait. Ezért 6-én jelentkezett Bem sürgönyeivel Kossuthnál, majd a helyettes hadügyminiszternél: Klapkánál Kossuthnak nagy kellemetlenségeket okozott a Bem levelének közzététele, ezért hidegen, Petőfi szerint lekicsinyléssel fogadta őt és őrnagyi kbeveztetésének erősítése dolgában Klapkához utasította. Klapka gorombáskodott Petőfivel a levél miatt, sértegette, gyanúsította, úgy _hogy Petőfi aznap őrnagyi rangjáról lemondott, amit Klapka tüstént elfogadott. Ezt az elfogadást azonban Petőfi nem kapta meg, mert másnap már Pestre utazott, hol Bemtől Gör- geynek is izenetet vitt. Útközben Petőfi Szolnokról, mint polgár, levelet irt, melyet Klapka sértőnek tartott és róla Görgeynek jelentést tett, úgy akarván elbánni — teljesen jogtalanul — Petőfivel, mint katonával. Később Klapka nemesen akart eljárni a költővel. Előtte megmagyarázta, hogy nem akarta bántani, hogy óhajtaná, hogy távol maradjon a csatatértől, mert neki más, fontosabb hivatása van. De e kibékülés^ után sem iktatta be a hivatalos lapba Petőfi kinevezését. Klapka kilátásba helyezte, hiyry beleegyezik e kinevezésbe, de Petőfit ezerféle megjegyzések és rágalmak, melyektől épp úgy neim kímélték meg, mint a katonai rövidlátó bürokráciától, arra ösztönözték, hogy lemondását maga megírja egy nyilatkozatban, jelezvén, hogy lemondása okait a zavarok elmúltával le fogja leplezni, addig haza- fisága tiltja a nyilatkozást. Ezt a nyilatkozatot soha nem írta meg. Egy goromba tábornokhoz című versét a ki- békiilési jelenet előtt írta s nem a nyilvános, súgnak volt szánva. A hadvezéri zsenialitáshoz tartozott, hogy Bem a halhatatlan költő működésének nagy fontosságát nyomban felismerte és teljes mértékben méltányolta. Petőfi most, mélyen megsértve, visszavonult Pestre, hol elég szorult anyagi helyzetbe jutott. Bem csatalovát kénytelen volt eladatni, hogy kenyérhez jusson. Ezt Bemnek meg is írta, nem hogy panaszkodjék, de hogy tudassa, mennyire elégséges oka volt drága ajándéka eladására. Bem erre a levélre, Kurz titkára által levelet Íratott Petőfinek, melyben 200 forint útiköltséget küldvén neki, újból magához hívja. Petőfi válaszában hálás szívvel és megrendít» fájdalommal mond köszönetét Bemnek, kijelenti — és igaza is volt, — hogy saját szavainak legkiáltóbb megha- zudtolása volna, ha néhány nap előtt közzé- tettt végleges lemondása után újból felvenné az egyenruhát, melyben „ártatlanul a leg- kiáltóhb bánfcalmakat szenvedte“. Másrészt miatta Bemnek is kellemetlenségei volnának, ha ő ismét katona volna és Bem újból pártfogolná. Ezért az útiköltséget is visszaküldte és gyönyörű szavakban búcsúzik el Bemtől, kinek személye iránti „mély tisztelete s szent szeretet« érzetében így meri magát nevezni, önnek fia, Petőfi Sándor“. Ez adatokból, melyeket közölnünk kötelességünk volt, nyilvánvaló, hogy Petőfit csak olyan idők vehették rá, hogy a hadsereghez menjen újra, mely idők rá nézve — mondja Ferenczi helyesen — minden más lehetőséget kizártak. Hogy pedig ekkor, bárha csak másodsorban Bemre gondol, ezt érzelmei eléggé megmagyarázzák. Tegyük hozzá, hogy sorsa, végzete, melyet tudott és megjósolt annyiszor, — húzták. ★ Mezőberényben tehát, Kiss ezredessel, némi habozás után útra indult. Előbb odaszólt ne-
