Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
2 MAGYAR SZÍNPAD 1901. október 27. WWWSzínész-szerelem és házasság. WWW — A színházi világ nyilatkozatai. — A „Magyar Színpad“ a fővárosi színházak művésznőihez és művészeihez két érdekes kérdést intézett, a mely a színházi világ tagjainak érdekesnél érdekesebb nyilatkozatokra adott alkalmat. A színpad hölgyeihez a következő két kérdést intéztük: A színpad térti tagjaihoz intézett kérdéseink ezek voltak: i. i. — Milyen tulajdonságokkal kell birnia annak a férfinak, a kit — Milyen tulajdonságokkal kell bírnia annak a nőnek, a kit szeretni tudna? szeretni tudna? II. | II. — Férjhez menjen-e a színésznő, vagy nem? — Házasodjék-e a színész, vagy nem? A fővárosi színházak egész női és férfivilága a legkészségesebben megfelelt a „Magyar Színpad“ által hozzá intézett érdekes kérdésekre s ezek a feleletek annál is inkább le fogják kötni lapunk nagy és díszes olvasóközönségének figyelmét, mert mély bepillantást engednek a fővárosi szinházak egész művészgárdájának legintimebb lelki világába. Az egyes művésznők és művészek feleleteit holnapi számunkban kezdjük meg és napról-napra folytatjuk. Budapest, okt. 27. A MAGYAR SZÍNPAD szerkesztősége. JÓKAINÉ VENDÉGSZEREPLÉSE. — Jókai levele a »Magyar Színpad« szerkesztőjéhez. — Budapest, október 27. A magyar költő-király, ifjú feleségének, Jókainé-Nagy Bella asszonynak vendégkörutja, melyre az ifjú művésznő a jövő hónap első napjaiban indul, nemcsak az országban, hanem ennek határain messze túl, a külföldön is a legnagyobb érdeklődést keltette fel. — Miért megy Jókainé a színpadra és mit szól a művésznőnek ehhez a vállalkozásához Jókai ? Ez az a kérdés, a mely úgy itthon, mint a külföldön önkénytelenül is felmerült, mikor a vendégkörutnak hire ment s erre felel meg az alábbi levélben a költő-király maga. Jókai Mórnak, a »Magyar Színpad« szerkesztőjéhez intézett levele igy hangzik: Nagyságos Márkus József urnák, a „Magyar Színpad“ szerkesztőjének és a „Budapesti Napló“ szinházi rovatvezetőjének Budapesten. Tisztelt barátom! Legutóbb nálam tett becses látogatása alkalmával szóba kerülvén kedves Nőmnek tervezett vendégszereplési körútja, Ön e felől az én nézeteimet kívánta megismerni. Megígértem, hogy ezeket meg fogom Önnek Írni. Mikor én ez előtt két évvel Nagy Bellát nőül vettem, akkor ő már, mint művésznő volt ismeretes a világ előtt. Művészi tehetségének értékéről nekem, mint férjnek, Ítélnem nem lehet: Ítélt arról, számos föllépései alkalmával, a bíráló sajtó, a nagy közönség, s maga a müvésztársaság. Szerződése is volt egy előkelő fővárosi színháznál, a miről házasságunk alkalmából lemondott. Én érettem hozta ezt az áldozatot, s én tudom, hogy mennyit ért ez az áldozat. Egy egész tündérvilágot adott oda cserébe az én kis otthonomért. Lehet ezt a tündérvilágot valaha elfelejteni ? Saját lelki világomba nézek e kérdésnél. Ha én nekem a sors egyszerre fényes rangot, magas hivatást rendelne, mely kényszerítene rá, hogy letegyem az irótollat, lemondjak a költészet világáról, engem semmi dicsőség, semmi fényes siker nem kárpótolna ázért, a mit elvesztettem ; a lelkem visszasírna az én édes Íróasztalom mellé. — Pedig én már dobzódtam a Hipocréne isteni forrásában, hát az, a ki még csak egy virág- kehelnyit szürcsölt belőle, el tudja-e annak a szomját valaha felejteni ? A kinek a homlokát a Múzsa csókja érinté, elfelejtheti-e valaha annak tulföldi édességét ? Engem _ folyton szorongat ez az önvád. — Én egy világot romboltam le a Nőm körül, a magam önző boldogságáért. Ha magát e fényes világot nem adhatom neki vissza, legalább annak a délibábját hadd hozzam eléje. Hiszen nem lépek elé nagy követeléssel, nem erőszakolok helyet az én csillagomnak, álló helyet az uj asperoi- dok között; csak azt kivánom, hogy mint a Pléjádok egyike, végighuzhassa tűzutját az égen. Nőmnek tervezett vendégszereplési körútja, az én lelkem benső kívánságára lett megindítva. — Mások a hegyek és tengerek mélyéből teremtik elő szeretteik számára a drága klenodiumokat, én az égből akarom azokat kedvesem számára lehozni. Elmondtam Ön előtt a nézeteimet őszintén és igazán, remélve Öntől azoknak elismerését. Őszinte baráti tisztelettel maradok Budapesten, 1901. október 24. igaz hive Dr. Jókai Mór. Budapesti színpadok. Budapest, október 27. A Vígszínház igazgatósága szombatra, november 2-ikára, tűzte ki Alexandre Bisson: A nevezetes kastély (Chateaux historique) czimü bohózatának a bemutatóját. A Magyar Szinhc -ban szerdán, e hónap 29-ikén lesz, A svihá >k czimü operett bemutatója. Főpróba az operettből nem lesz. # A Nemzeti Színház-ban holnap hétfőn, uj szereposztással kerül színre Sak«peare: III. Richard-ja ; ezúttal is Margit királynő szerepét Jászai Mari játsza, mig a többi szereplők közül Jork herczegnét, Felekyné szerepét— Fái Szeréna, — Buckingham herczeget, — Bercsényi szerepét — Gál Gyula s végül Hastings lordot — Szigeti Imre szerepét — Beregi Oszkár ez alkalommal először fogják' játszani. A Népszínház- ban holnap indulnak meg a szinpadi próbák Planquette Róbertnek, A corne- villei harangok és a Rip van Winkle szerzőjének Teréz kapitány (Captain Therése) czimü operettéből. Az operett czimszerepét Kiiry Klára fogja játszani. * A Nemzeti Színház legközelebbi újdonsága Hauptmann Gerhardt Hannele czimü hires mesedrámája lesz. Hannelé-vd együtt Meilhac és Halévy-nek A nevelő czimü egyfelvonásosa kerül szinre. Szinhözi pletykák. Budapest, október 27. Vasárnapi apróságok. — Kulissza-ötletek. — Rolli és Rolland a legfrissebb aktualitás. Hál’ istennek, akadt ismét martalék a színpad sohasem nyugvó gúnyosai számára. Azonkívül olyan eredeti szerző követte el az újdonságot, a kit ütni kedves kötelességének tartja most minden tré.ás habitüé és hegyesnyelvü újságíró. A Bokor darabjának premierjén kissé magas tenorban folytatta udvarlásait a női társalgóban a Népszínház egyik ismert habitüéje. Ötletei ez estén ugyancsak sziporkáztak, a társalgó népének élénk kaczajai közepette. Az ügyelő úr végre is megsokalta a lármás mulatságot és szelíd hangon bár, de erélyesen kiszólott a társalgóba: — Kedves uram, kérek egy kis csendet! Minden szó kihallatszik a színpadra! — Úgy ? Akkor legalább valami szellemességet hall a mai est premier-közönsége! * A Magyar Színház földszinti »női« folyosójának egyik zugában nagyban udvarolt egy ujságiró-kollégánk a tegnapi est folyamán, szive királynőjének: egy kicsi, nagyon szép és nagyon szőke primadonna-aspiránsnak. Ebben a kellemetes foglalkozásában megzavarta őt a szinház ügyeletes rendőrtisztviselője. Hozzálépve megszólította: — Bocsánatot kérek, uram, ön a színházhoz tartozik? — Nem. — Akkor milyen jogon tartózkodik itt, a hová idegeneknek tilos a belépés? — Az igazgató úr engedélye jogán. Szólt büszkén az újságíró és még büszkébben átkarolta gyors és határozott mozdulattal a kis szőke derekát. Mire a főrendőr ur mosolyogva kérdezte újra : — Erre is igazgatói engedélye van ura- ságodnak ? * A Népszínház társalgójában, a zongorán kiterítve és megkötözve fekszik egy nagy — medve. A Katalin egyik szereplője a félelmetes vadállat, a kinek bundáját egy jónevü szücs- czégtől szerezte be a szinház ehhez a darabhoz
