Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

— Petőfinek egy most felfedezett verse.

E czim alatt Jókai Mór a Magyar erntet mai számában a következő czikket írja:

Még mindig nem hagyta el a földet . . .

Nem tudta felcseréiül a haza honfivértől meleg földét a hideg éggel . . .

Még mindig ellátogat azokhoz, a kikről tudja, hogy meglátják az ő szellemalakját . . .

Ott suhant végig fényes árnyéka a szobám falán, csendes éjjel, szemfedőjének lebbenése eloltotta az éjjeli mécsest s aztán ő maga világitott még egy pillanatig. Hangja is volt. tCsak egy húr zöngése, mely lantjáról lepattan.» S ez a lant még most sem fiigg érintetlenül. Belekapnak a hurokba szellemujjai . . .

Nevemnapja volt: talán ezt jött köszönteni.

Korán reggel egy levelet találtam az íróasztalomon, melybe Petőfinek egy eddig ismeretlen költeménye volt zárva:

A levelet Illyés Bálint országos képviselő, régi jó- barátom irta. Tartalma ez:

Kis-Tarcsa, 1900. szeptember 21-én.

A mellékelt Petőfi-féle költeményt, úgyis, mint a nagy költő kortársához, barátjához, úgyis mint a Petöfi- társaság elnökéhez, azon kérelemmel küldöm hozzád, "ogy méltóztassál azt hitelesség szempontjából elbírálni' s ha méltónak találod reá, a Petőfi-társasághoz jut|p tatni. — A költeményt egyik öreg barátom (Rqjfer Vilmos) s volt honvéd-tiszttársam következő sorok kíséretében küldte hozzám :

<E költeményt Petőfi a helyszínén irta s Nagy László nyug. törvénybiró, akkori eperjesi jogász, emlékezetből mondotta nekem tollba: oly egjfén, kinek hitelt adni lehet».

A levélben megnevezett hazafiak annyira tiszteletreméltó alakok, hogy nem lehet kételkednünk a kutforrás hitelességében. De engem még inkább meggyőz a költemény maga, mely egészen Petőfi eszmelobbaná- sára vall.