Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
aSAGYABGtefZAG Budapest 1897. vasárnap augusztus 1, foha ki nem apadj tengerben, talán ismét seltámadnának azok a röpke, édes érzések. Mariolle sokáig feküdt. Álmai kínozták, tekintete belemélyedt a feje fölött susogó lombokba. Végre behunyta szemeit, az erdő csendje elbóditotta. Elaludt ... és a mikor fölébredt, már két óra is elmúlt. Mikor fölkelt, már nem volt oly szomorú, nem is volt oly beteg. így indult hazafelé. A sűrűségből kikerült egy tisztásra. «Királyliget.» Ezt az elnevezést tüntette föl az ut mentén egy tábla. És a tölgyek királyi országában igazán ez volt a főváros. Kocsi haladt el arra. Üres volt. Mariolle elfoglalta és Marlotteba hajtatott. Éhes volt és a vendéglőben akart ott megebédelni. Montig- nyba aztán gyalog is visszatérhet. Eszébe jutott, hogy tegnap arra menet, egy újonnan megnyílt vendéglőt látott, a Corot fogadót, középkorias stilü müvésztanyát, mely a párisi fekete macska utánzatja volt. Ott állitatta meg a kocsit és a nyitott ajtón át belépett egy nagy terembe. Ósdias székek és kényelmetlen támlák látszottak ott rég elmúlt időkbeli vendégeket várni. A háttérben egy fiatal leány állt, bizonyára egy pinczérnö, a ki létráról erősitgetett meg a falon nehány disztányért. Idönkint fölágaskodott, egyik kezét a falnak támasztotta, a másikkal a tányért emelte magasba. Mozdulatai gyorsak és ügyesek voltak, dereka karcsú és kecses körvonalai mozgásközben valósággal hullámzani látszottak. Miután Mariollehoz háttal fordult, nem vette őt észre. Ö azonban figyelmesen nézte pár perczig és akaratlanul is Predolera gondolt. — Igen csinos ! — szólt magában. Milyen hajlékony ez a leány ! Végre köhintett egyet és a leány ijedtében majd lefordult a létráról. De csakhamar visszakerült az egyensúlyba és a kötéltánczosnők könnyedségével ugrott le a földre. Mosolyogva közeledett a vendéghez és azt kérdezte tőle : — Parancsol uraságod valamit? — Reggelizni szeretnék, kisasszony. — Nem inkább ebédelni? Már félnégyre jár az óra ! — Hátha magának jobban tetszik, megebédelek! Eltévedtem az erdőben ! A leány elmondta most az étlapot és Mariolle választott. A mint leült, a leány eltávozott, hogy megrendelje az ételeket és a terítékkel jött vissza, M ialatt teritett, Mariolle figyelemmel kisérte. Igazán csinos volt. Kedves és tiszta. Derekára igazán büszke lehetett. Arcza üde volt, mint az imént kinyílt rózsa. Piros ajkai közül pedig a legszebb gyöngyfogak csillogtak. Retket, vajat tett az asztalra és Mariolle enni kezdett, nem is ügyelve többet a leányra. Bódulni akart, azért rendelt pezsgőt és a mikor ezt megitta, még kávét is ivott és két pohárka édes pálinkát. Ma reggel csak egy falat hideg húst evett, igen éhes volt tehát. A bornak is megvolt a hatása. Mariolle egyszerre szabadnak érezte magát; bánata, aggodalma elhagyta. A tiszta bor elfojtotta, megkínzott szivét egészségessé változtatta. Azt hitte most, hogy feledni is fog tudni. Lassan ballagott vissza Montigny felé. Bágyadt volt és álmos és a mikor este lefeküdt, azonnal elaludt. Éjfél körül megint felébredt. Lidércznyomása ismét megjött és elűzte álmát. És vele együtt eljött ő is, a szeretett asszony. Ott járt ágya körül, de nem egyedül, hanem folytonosan Bernhaus gróf társaságában. — Megálljunk! — gondolta magában. — Ez féltékenység! De hát mire ? Igen, féltékeny volt, és mire ? Csakhamar megértette. Kételyei és aggódásai közepette sohasem hitte komolyan, hogy kedvese elárulná őt. Hü volt, de odaadás és gyengédség nélkül, csakis becsületes szándékából kifolyólag. De most ö eltépte a köteléket, az asszony tehát szabad volt és mindennek vége. Nem fog semmiféle más viszonyt kötni ? Egyelőre nem, az bizonyos . . . De aztán ? Egyik karból a másikba nem fogja magát dobni, sokkal erősebb az erkölcsi szégyenérzete, ha mindjárt az élöitélettől nem is fél. Visszariadnak az érzékei a kedvesek sorozatától, érzékei,melyek oly közömbösek voltak. De most szabaddá tette őt és most . . . kétségkívül másé lesz és az a más Bernhans gróf lesz. Biztosan tudta ezt és ebben a tudatban nagyon szenvedett. Miért is szakított vele ? Hü, barátságos és szeretetreméltó volt, a mikor elhagyta ! {Miért szakított hát vele ? Mert érzéki állat volt, a ki eszményi szerelmet képzelni sem tudott. Ez volt az oka ? Igen ... de még más valami is vegyült bele. Nem akart fájdalmat tűrni. Mert az az asszony nem szerette úgy, mint ő őt, mert csókjainak gyöngédsége olyannyira különbözött az ő csókjaitól, mert szive gyógyíthatatlan betegségében hitt, azért szökött el. Félt a nagy fájdalmaktól, a miket hónapok és hetek óta sejtett és szenvedett és a miket éveken át nem akart viselni. Pedig hát a szenvedés nélkül való szerelem talán a lehetetlenségek közé tartozik. (Folytatása következik.) Kivonat a hivatalos lapból — julius 31. Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Olgyai Jánost, a siketnémák váczi orsz. intézetének tanárát, és Megyeri Károlyt, a vakok orsz. intézete tanítóját a IX. fizetési osztály 3-ik fokozatába, Hanzély Gyulát a bánffy-hunyadi állami polgári fiú iskolához rendes tanítóvá, Tokos Bálintot, Péterfy Gyulát, Binder Zsófiát a hévízi állami elemi népiskolához rendes tanítókká és tanítónővé, Jánoséi Ferenczet és özvegy Apor Já- nosné született Steisz Francziskát a zaláni állami elemi népiskolához rendes tanítóvá és tanítónővé, Petrovics Dusánt a dubrováczi, Radoszavlyevits Vu- koszávát a mramoraki, Tartler Karolint az erdő- szent-györgyi állami elemi népiskolához rendes tanítóvá, illetőleg tanítónővé nevezte ki. — A belügyminiszter a székesfővárosi m. kir. államrendőrsóg- hez Thury Sándort Írnokká, Dominusz Edét segély- díjas gyakornokká nevezte) ki. — A budapesti kir. Ítélőtábla elnöke Füzessy Árpádot a budapesti, a temesvári kir. ítélőtábla elnöke Bitskey Andort a temesvári kir. ítélőtábla kerületébe díjas joggyakornokká nevezte ki. — A földmivelésügyi miniszter Hetzel Henriket a budapesti m. kir. állatorvosi akadémián a sebészeti tanszékhez, két év tartamára, II. tanársegéddé nevezte ki. — Áz újvidéki kir. törvényszék elnöke Kartach Jakabot az ó-becsei kir. járásbírósághoz hivatalszolgává nevezte ki. Anyakönyvvezetöi kinevezések. A belügyminiszter Szabolcs vármegyében a kis-létni anyakönyvi kerületbe Kovács Ferenczet anyakönyvvezetővé, az irányiba Both Mórt, a vajaiba Rilli Gyulát anyakönyvvezető helyettssekké, Sopron vármegyében a bősárkányi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezetővé Szabó Józsefet, a szovátiba Réthíj Kálmánt, a szanyiba Kollár Jánost, Szeb-n vármegyében a kelneki anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezetővé Kepp Rikbárdot, Bars vármegyében anyakönyvvezető helyettesekké : az oszlányi kerületbe dr. Policzer Miksát, a pálos-nagymezőibe Krachtus Jánost nevezte ki. Ügyvédi kamara. Az aradi ügyvédi kamara Szeberényi József gyulai ügyvédet a kamara lajstromába folytatólag fölvette ; Kovács Mihály szag- halmi ügyvédet pedig elhalálozása következtében törölte s nevezett irodája részére gondnokul Sárréti János szeghalmi ügyvédet rendelte ki. dbb, jobb9 mint bárból! AJKTSAJBB ÚRI ZEVCTIElJLls: KAPHATÓK műhelyeimben kiváló gonddal készüli: IÄ^f|pll|f | Ferencz József-öltöny------------22 írt | Nadrág legelegánsabb____________4 írt | Felöltő angol szövetből---------— 14 írt j Pique vagy selyem mellény 3 írt 75 kr. b an látható. Mérték utáni megrendelések 24 óra 'alatt elkészíttetnek. etében, Budapest, Muzeuui-körut 35. szám alatt (Bazárépület^
