Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
V i Az élelmiszer-börze fölfelé züllött. Igazgatója lett egy nagyüzemit gépgyárnak és valóságos milliomos . . . Hosszú idő után egy vasúti kocsiban találkoztam vele. — Hogy van az, hogy téged sohase lehet látH? — kérdeztem. —■ Megnősültem, — mentegetőd/.ött. — Gratulálok! — Már régen. ■— Honnan nősültél ? — Erzsébetfalváról . . . Felugrottam. — Csak nem azt az asszonyt vetted el, akit egyszer megkocsikáztattál ? — De igen ... 4 — Hogy történt ? 'Perbe nagyot lélegzett és így válaszolt: — Az újságban olvastam, hogy a férje meghalt. Kocsiba ültem és kimentem a temetésére... Csak két kocsi volt jelen a szomorú alkalommal, a halottás kocsi és az enyém... Felajánlottam az özvegynek.I. Elfogadta . . . Aztán meglátogattam néhányszor -is mért tagadjam? belészerettem ... és . . . Lesütötte a szemét. . . mintha kissé mégis re*- telte volna, hogy egy gépgyáros, egy országos rt|r ilven romantikus módon nősül.. LJÉ-it Winsloe Kriszta: Torso H. Winsloe Kriszta lla van Budapesten három igazán tehetséges, igazán szép és igazán érdekes uriasszony, akkor ez az angol nevű szobrásznö bizonyára közéjük tartozik. Látásból különben mindenki ismerheti, legalább minden színházlátogató, mert amióta megtanult magyarul, budapesti premiér nem igen esik meg nélküle. A páholy Vörös homályában, egy tépelődő Mefisztó-fej mellett, rendesen ott világít Winsloe Kriszta asszony arcának hófehér oválja, amely rajzban js, színben is prerafaelita benyomást tehetne, ha nenf volna olyan áthatóan intelligens szeme. Winsloe Kriszta asszonyt, aki szoborműveiböl most rendezett kollektiv kiállítást az Érnszt-múzeumban, a férje nevén báró Hatvány Lajosnénak, a pesti társaság tájszólása szerint Hatvány Krisztának nevezik. A kiállítás aktuálissá tette a művésznő nevét és mi szeretnénk ez alkalommal egy speciális irodalmi érdemére is utalni: 1 látvány báróné ugyanis egész csendben megvalósította a 90-es évek egyik kedves álmát: az irodalmi szalont. Valamikor mágnásasszonyok, akik maguk is dilettánskodtak az irodalomban, akarták volna „az irodalmi és a születési arisztokráciát“ összehozni. A dolog azonban nem igen ment, az ivókat feszélyezte a gondolat, hogy tőlük arisztokratikus modort, a mágnásokat pedig, hogy tőlük irodalmi műveltséget várnak. A nemes' honleányok mozgalmát végül agyoncsapta Mikszáth Kálmán, kiadván a jelszót: „Fiúk, maradjunk csak a Kispipában!“ A főúri precieuse-ök idegessé tették a nagy palócot, aki egyébként maga már rég nem járt a Kispipába, inkább az Angol királynőben és a Kaszinóban vacsorázott. Azóta az irodalmi szalon kérdése egész csendben megoldódott egy szép és elmés asszony jóvoltából. Hatvány Lajos budai palotája a főváros szellemi életének egyik érdekes központjává lett, hol feudális dámák fölfedezik magukban az irodalmi rajongást és bolyhos bohémek megtalálják magukban a szalonembert. Ennek az irodalmi szalonnak kedvéért talán maga Mikszáth is szívesen feláldozta volna a Kispipát. Mai számunkban közreadjuk Winsloe Kriszta több szobormüvének fotográfiáját. Ha manap női szobrászról van szó, akkor önkéntelenül is arra a modern müvésztipusra gondolunk, amely asszonyosan vakmerő szertelenségekkel akarja palástolni technikai tudásának fogyatékosságát. Winsloe Kriszta asszonynak azonban semmi köze ehhez a lenge dilettáns hadhoz, sokkal komolyabb művészi egyéniség, semhogy excentrikus lehessen. Müvein meglátszik, hogy erős hittel, fáradhatatlan vággyal, angolszász kitartással járta a tanulóévek göröngyös útjait, nyomon követte a művészet istenét, küzdött vele, mint Jákob az angyallal, míg végül feljutott arra a magaslatra, amelyen művészete ma áll. Az Ernszt-múzeumban látható szobor- müvek ennek az — a művésznő ifjúságára való tekintettel még rövid, de küzdelmes és diadalmas — útnak győzelmi jelvényei, amelyekben öröme telhetik a művészet minden barátjának.
