Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
eddig is ki I '-Ft''-" o “—j , ~ .................... <j w j érdekkörnek az adója. Bizonyos az is, hogy j valutarendezés lőttük szava rnenydörgését és megindult lélekkel nézzük bevonulását a halhatatlanságba. Megváltó Islenünk, ültesd jobbodra, a mártírok közé. Bartók Lajos. Vajda Jánosnak mondunk Isten hozzádot. Az uj ezerév hajnalán Degré Alajossal, a nemzet második halottja ő, ki, mint iró, a lezárult ezerév utolsó szabadság csatáját, 48 at megküzdötte. És lesz a haza földéből Vasunk, aranyunk és kalászunk uj ezerévre, fegyverül, diszül és jólétül a magyarnak, ha hősök, költők s a köztevékenység munkásai mindig eny- nvien térhetnek vissza oda! Nem is azért temetjük őt, hogy a gyászt növeljük, hogy őt dicsőítsük, kiért a gyász nem örök dicsősége is halandó. A költőnek a nem hizelgő századok fonják meg borostyánjait, megveti ő a hízelgést, miként Nagy Sándor mondá: „Mily örömest szeretnék feltámadni nehány évvel halálom után, hogy hallanám : mit beszélnek rólam az emberek. Mert nem csoda, ha most mindenki dicsér és magasztal — az egyik félelemből, a másik reményből.“ Méltó aggálya egy király hatalmas lelkének, kit sokszor csak életében kisér a kegyelet arany lánczokon. Nem látjuk-e egy dicső Árpád-házi fejedelmünket is itt feledve, temetetlen ? Kit most temetünk, nem volt uralkodó, az lesz a költő lelke holta után ; és megrezzent- jük hangos szavunkkal a koporsót, mint burkolatát egy drága összetört hangszernek, hogy viszhangot adjon még egyszer, hogy hassunk, lelkesítsünk vele, hogy élni tanuljanak a költészet isteni igéjével a nemzedékek. Mert mi a költő ma és mindörökre ? Nem idegen ő — ő mindenkiben benne él, mint nemesebb, égibb fele, mint hit és szeretet, mint sugallat és kijelentés. Nem kell több: mig leend egy csöpp tintája: ebből szivárványt fakaszt hazája egére. A világot isten alkotá s ha elrontják a politikai fegyveres és lelki hatalom hivatatlan kezelői, a költő fogja helyreállítani. Hetven évvel az üdvözült költő nem volt agg; férfiú maradt, csupán férfias lelke volt megtörve, igy szomorú a költő végzete, ha túlélte földi eszményei rombadöltét: a nő szerelmét, a barát hűségét, szerencse, hírnév állhatatosságát, de legjobban a szabadság, a haza — a haza elbukását. Petőfi még az istenek kegyencze, együtt omolhatott le a hazával. Bajza, Vahot utána törtek össze. És Vörösmarty ■fiába zengé a „Rendületlenül“-t, ő is csak .elkében megrendülve pengette lantját, a nagy nemzeti katasztrófa után, bár költő királyi koronája még folyvást az alkotások fenségében ragyogott fején. Te akkor a „virrasztók“ sorába álltái, hogy ha a nagy tetszhalott megmozdul, mi ne aludjunk. Ébren legyetek mindig! a sebeiban ájult haza virrasztója, a költő kér. Oh, hallgassatok költőitek virrasztó dalára most és mindig; most ő maga fekszik ravatalon, nem tetszhalottul, hanem dicsőülten, hallgassatok rá, hogy a haza oly eszményi nagyságban éljen örökké, mint a költői sziv elképzelé. Ő a korszellemmel daczolva, egyenes folytatója volt a nemzeti újjászületés érzési és gondolkodási módjának. A magyar föld talán visszafelé fordult 48 után, de ő, mint a kilőtt nyil, egyenesen ment ama csapáson, melyet a régi
