Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

8^

A „FŐVÁROSI LAP8K“

Játék közben.

Irta: Szabolcska Mihály.

Nincsen nekem szebb mulatságom, Mintha a kis fiammal játszom.

— Hanem ő is messze mehetne,

Mig olyan jó komára,

S olyan hü czimborára,

Mint én, lelhetne 1'

Pedig nem ritkán esik éppen,

Hogy nem vagyunk egy véleményen. De ismerjük egymás gyöngéit,

S ha össze is akasztunk:

Se nem nagyon haragszunk,

Sem örökkétig!

Ha nem nyer hosszan egy húzómban, Szabad kezet a bajuszomban ;

Ha a fülemet, ott, a hol van,

Nem jó helyen találja:

Ez szörnyen nagy halála,

S perünk lesz nyomban !

Vagy ha lovazgatunk vidáman,

S nem épp- biztos nyereg a hátam : Ez olyan megrovás — a lóra:

Hogy ég, se' föld határa,

— Csak az édes mamája,

Hozhatja jóra!

. . . Nincsen nekem szebb mulatságom, Mintha a kis fiammal játszom.

Hanem ő is messze mehetne,

Mig olyan jó komára,

Olyan hü czimborára,

Mint én, lelhetne!

s

g

t

1

é

£

É

1

I

1

Költők a költőről. ,

— jan. 19.

! Az öreg költő koporsójánál összegyűltek s lantos testvérei, hogy elbucsuztassák ettől a 1 -ilágtól, a melynek olyan kevés sugaras napja ' igyogott rá, s minden vihara megtépte.

Nagy lelkének tépelődéseit ők érthették E . meg leginkább; gondolatainak a szárnyalását i ők követhették legjobban.

Rákosi Jenő, Bartók Lajos és Ábrányi . Emil beszéltek a Vajda virággal borított ko- i porsója fölött. i

A mit elmondtak, az legigazabban dicséri Vajda nagyságát és jelentőségét.

Ezt mondták:

Rákosi Jenő.

Az irodalmi köztársaság nevében kell búcsúszókat mondanom e koporsó előtt. Azok nevében, a kik testben nem egyek, lélekben

Lapunk mai száma 12 oldal.