Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

EGYHÁZI HÍRADÓ

VALLÁSOS IRÁNYÚ HETI NÉPLAP. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Szerkesztik: Boros Isili és gárSiSll lljBE református lelkészek. — Kiadja: a református BBVhÉI.

Előfizetésl-dlj s Hirdetéseket felvesz az Északkeleti Könyvnyomd«

helyben három hónapra 25 leu, vidéken 30 leu. (Református főgimnáziummal szemben).

XXII. évfolyam.

_______Satu-Maré—Szatmár-Németi, 1932. julius 30._______31. szám,

9 vén diákok

közül hol egyik, hol másik emlékezik meg hálával és szeretettel a mi öreg főgimnáziumunkról, amely mindnyájunk számára a a legdrágább és legértékesebb útravalókat nyújtotta. A múlt ősszel adtunk hirt a Ma- goss Ferenc 10000 Leus adományáról, mai számunkban pedig a Bélteky Lajos 2000 Leus adományát nyugtázzuk.

Ez a megemlékezés különösen jólesik a mai nehéz viszonyok között, mikor az iskola fenntartása annyi gondot és áldozatot igényel, mikor igazán megfeszített erőkifejtésre van szükség, hogy őseinknek e drága örökségét megtarthassuk és biztosítsuk ennek zavartalan működését.

Nemcsak itt nálunk, ahol az állam nem segélyezi a felekezeti iskolákat, mozdulnak meg a vén diákok és áldoznak az iskoláért, hanem Magyarországon is minden református iskola mellett ott áll már, mint támasz és segélyező szerv, a volt növendékek szövetsége vagy egyesülete.

A legteljesebb elismerésre méltó megmozdulás és cselekedet ez, mert mig egyrészt szép lerovása a hálának, másrészt a legbiztosabb eszköze annak, hogy a mai ifjúságot református szellemben nevelhessük.

Bárcsak minél több véndiák szivében ébredne fel a hála érzése és indítaná ez őket az alma materért való áldozásra. Bárcsak Magoss Ferencnek és Bélteky Lajosnak lenne minél több követője, hogy így a hál- lás tanítványok szeretete és áldozata biztosítaná közel 400 éves főgimáziumunknak nemcsak léteiét és áldásos működését, de a tovább fejlődését és felvirágzását is. ______________________________B. J.

A Lorántffy Egyesület vasárnapra tervevett utcai gyűjtése elmarad, mert az engedély helytelen szövegezése miatt új engedélyt kellett kérnünk.

9 régi jelszó.

Petőfi halálának évfordulóján.

Ne, ne tombolj ma siró fergeteg, Szemeim, ti könnyezzetek.

Ne bömbölj most ágyuk torka csatára. Szivem, te gyűlj csak csoda lángra,

Te tűztenger nap s tünde csillagok, Legyen ma fényetek halott,

Hisz’ lelkem helyettetek is világol S lángra gyújt ha kell, millió világot.

Ott járok ma mint ősi vártán,

A Küküllő mellett, Segesvár táján Virágos völgyből halomra lépek, Gyönyörlőn nézem a festői képet.

Itt patak csobban vígan, szaladva,

Amott a folyó csipkés szalagja.

Olt szellő csókolja a büszke tölgyet S a nótás levelek egymásnak köszönnek. Itt aranyfürtös búzatábla Alázkodón ring az aratásra.

Ott rohanó szél cibálja a fákat,

Itt a bársonyos rét hellyel kinálgat.

Ott tömegsírok bús barnasága !

Alatta hősök álomtalan álma.

Itt beho’padt hant, mint elhagyott oltár, Mennydörgés dallama felette a zsoltár. Odább a messzi messzeségbe Egekbe nyúló bércek kékje.

Úgy csillog csodás koronája,

Mint mesebeli panoráma.

Mindenütt pompa, mindenütt fenség, Csak úgy röpit a végtelenség Fel, egész az Isten szivéig,

Hogy lesújtson megint a mélyig, óda le, a barna göröngyre,

A véráztatta, szentelt rögre.

És egyszerre egész valómat Áthatja valami bűvölő szózat Angyali zengzetü zenéje S rá megnyílik a sírok mélye.

Ébredő hősök sorba megállnak S mint ismerősnek szalutálnak . . . Egyiknek haja összekuszálva.

Másiknak csonka-bonka a lába . . . Annak a mellén ékes kokárda Patakba ömlő vérözönbe mártva . . .