Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
2. oldal. Egyházi H iradó 31. szám. Ennek a jobb karja hiányzik, Annak a blúza sürü vértöl ázik . . . Ennek a szeme könnyekbe játszó. Annak a kezében egy letört zászló . . . Egynek a szivét csókolta a dárda, A többi úgy néz rá, mint Messiásra. Mig körül néz ez dacos meghatóban, Szeme tüzének fénye kilobban S ahogy kuszáit haját megigazítja, így beszél kilépve a sikra: lm’, hogy kongott megint az óra, Eljöttem a találkozóra. Hiszen azt tartja szent kötésünk, Hogy e nap a sírból kilépünk. Hogy zengjen, mint ezüst harangszó Ajkainkról a régi jelszól . . . Üdvözlégy kicsiny, maroknyi népem Ezen a régi, ősi téren. Szentséges föld ez, mint a Sinai 1 Érte küzdöttek népem nagyjai Világraszóló, ádáz, nagy csatát, Hordva sokszor az ellenség vasát . . . Hej, akkor is, de paskolón esett Az a véresős, csúnya fergeteg Mikor annyi nótás, virágos élet Fénylett, cikázott, aztán semmivé lett Hogy zengett itt zengőn a harci dal 1 A trombitának hangja, hogy rivallt! Hogyan búgott az ágyú gyászzenéje, Hogy mentek itt annyin a temetésre 1 Itt is, amott is kozák dárda rezdült S egy a szivemet csókolta keresztül. Óh az a szent csók, örökre áldom. Óh az a szent perc, mindig vissza várom. De tetemim hiába dobták porba, Hiába rohant át rajta tiporva Fújó paripa és nyögő vihar, Hiába fedte be zörgő avar, Hiába, mert a nyári nap hevén Égbe szárnyaltam Illés szekerén És Isten szent trónja mellől kiáltom Zengő égen át, bujdosó világon, Hogy lenn, a poklok legmélyén is hallják E megváltó szót: szent világszabadsági És hasztalan önkény, bosszú, gyilok, A szóm mindenütt élni, hatni fog! Télnek haván is szent tavaszt lövel Börtönt szaggat, bilincseket tör el 1 Nem bírhat a zsarnokság sem velem, Mig a szabadság lobogóját emelem I . . . Ezt a két kart legvághatják tövestől, E szivet kitéphetik gyökerestől, Porló tetemimmel szállhat a szél, Dalaimba a lelkem beszél! A lelkem, az égi, a szent, az örök, Mit nem boríthatnak barna rögök 1 . . . És ha mégis kriptába zárnák, összezúzom kriptája zárát, Feltépek minden pirosló pecsétet S a sírból villámlón megint kilépek Megismételni Husvét szent csodáját S kivirittatni a Golgota fáját! . . . Ezért zokogtam dalt a húrokon A lelkemmel, mely az Istennel rokon, Amellyel ma még itten szállók Holnapra már a Tejutra hágok, Onnan egy bolygó üstökösre Hogy ott keringjek le s fel örökre Nézni a kanyargó Tiszának táját, Aranykalásszal ringó rónaságát; A hosszúgémű kutat, amely mellett Kiskunságnak száz gulyája delelgeí; A puszták szép tündérleányát; Szivárványszines délibábját I Nézni árva, maroknyi népem Öröm órán, tengernyi szenvedésben 1 Kiteregetni lelkemet felette, Hogy hulló könnyét mind-mind rája ejtse, Összegyűjtni sóhaját egy felhőbe, Hogy villámot kovácsoljak belőle, Mint egy átok, szörnyűt és rombolót, Hogy zúzza, tépje lenn a földgolyót 1 És ne fáradjon el addig a szárnya, Mig nyugatot s keletet be nem járta, Mig messze délen és fenn északon, A rekkenőn és a fagyos havon Lázongó iramba át nem cikázott Vérfolyamba boritni a világot 1 . . . És ha nem bírna vele egymagába, A lobogó szivemet teszem rája 1 Akkor lángra gyúl északon a hó, A délen futó kolosszus hajó. Lángra gyulnak a széles tengerek Büszke nyugat és pompázó kelet! A hörgő börtönök zára megolvad, A koronákon tüznyelvek dalolnak. Tisza, Duna, mint vulkán sistereg, A kék égből is tűzeső pereg, Lobogva lángol minden mint a csóva, A világ gyúl meg s nem a kicsi Róna S a jajjos gyászon és pernyés romon A vész-harangját kezembe fogom S mig sustorog még odalenn a katlan, Lóbálom és kongatom szakadatlan, Hogy aki még él, meghallja a hangját, Hogy hívón kongja: szent világszabadság! A bűvös szóra a hősi sereg, Vigyázba áll, tisztelőn tiszteleg És ahogy rendbe, sorba elvonul, Az arca mindnek lángra, fényre gyúl. ... Én csodálón állok a szent helyen Mig becsukódik a hős sirverem S mig a mélyből fel zengőn zúg át A hangjuk, mint távol viharzugás: Hallom, hogy föld és ég egymásnak adják A megváltó szót: szent viiégszabadság!! 1 Kürthy Károly, halmi-i református lelkész. Pályázat tanári állásokra. A szatmárnémeti református főgimnázium Igazgatótanácsa pályázatot hirdet egy román—francia, egy francia —német, egy matematika—fizika—kémia és egy természetrajz—földrajz szakos tanári állásra. Fizetés a Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület szabályzata szerint. Pályázati határidő augusztus 10.
