Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz
Emlékaűíitok Petőfiről. i. Egy idő óta ismét több uj, csak a kor- és isko- latársak emlékében megőrzött adat merül fel, mely a magyar nemzet kedvenc költőjének: Petőfinek életviszonyaihoz fűződött. Minden ily adat, a legparányibb is, lia bű, igazi értékkel bir, s meg vagyok győződve, bogy a magyar közönség szivesen fogadja. Különösen hiányos jeleseink élettörténete abban, hogy többnyire csak ott kezdődik, a midőn már az élet színpadán szerepelnek; pedig mily érdekes és tanulságos volna kora ifjúságuk és gyermekéveik apró eseményeit is ismernünk: meglátnék a legtöbb esetben már azt a vörös szálat, mely a jövőre a bajiam, akarat, jellem és vágyak irányát jelzi. Mint Petőfinek szintén egyik kor- és iskolatársa, bár deákkori Írott naplóval nem bírok, sokra emlékezem mégis vissza elevenen és biztosan, a mi helyet foglalhat fénycsillagkint fel- és eltűnt költőnk élettörténeti adatai közt. Egy része ezeknek nem uj, de vagy megerősítése a mások által elmondottaknak, vagy itt-ott mások téves állításainak a legjobb szándékú helyreigazítása; egy része pedig, tudtommal legalább, elmondva, megírva még nem volt. Három évig jártam Aszódon Petőfi Sándorral egy iskolába s egy tanár elé, de egy osztálylyal alantabb ; csak később, ő Selmecen, én Pozsonyban, voltunk egyszerre rhetorok, miután én a syntaxist Szarvason egy év alatt végeztem. Nem negélvezem, mint tették többen, hogy Petőfivel mily benső barátságban állottam ; jó pajtások voltunk, mint deákok, s később is mindvégig, ha találkoztunk, szeretettel és örömmel szorítottunk kezet; 1843-ban és 44-ben pedig, mint látni fogjuk, volt olyan időszak is, a melyben én voltam vele legtöbbet és talán legközelebb is hozzá. S ezzel megkezdhetném az általam közlendő adatok elősorolását ; megelőzőleg azonban pár megjegyzést kell tennem Dömök Elek ama közleményére, mely az »Üstökös« ez évi 19-dik számában jelent meg. Nem tekintve azt, a mi lehet csupán egyéni véleményem, hogy anakdotákat igen, de élettörténeti adatotokat jeleseinkről nem gúny- és élclapjaink hasábjain kell gyűjtenünk, lehetetlen a közlött adatok téves részeit helyre nem igazítanom. Hogy Petőfi, Esztergá- lyi és Dömök jó barátok voltak Aszódon, az igaz, valamint igaz az is, hogy mint ily deáksuhancok másutt is megteszik néha, mindahárman gyönyörrel ábrándoztak bárom kis növendékleánykáról, s Petőfi csakugyan a megnevezett Canerinyi Emíliának szépelgett a leány-tanító öcscse által kézbejuttatott leveleiben,