Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

ámde Canerinyi Emilia nem, mint Dömök mondja, kereskedő vagy gazdatiszt, hanem egy evang. lelkész özvegyének volt leánya, ma maga is evangélikus papi özvegy s életben van, mint (tudtommal) még édes anyja is. Mily mulékony volt e gyermekes ábrándozás, leginkább azzal bizonyítja Dömök Elek, bogy ő már nem is emlékezik, ki volt az ő saját Dulcineája, mert abban nagyon téved, hogy Esztergályi Miska kis le­ánytestvére, miután ilyen Aszódon sohasem járt is­kolába. Idősb nővére Esztergályinak megfordult néha Aszódon szüleivel, de ez nem lehetett, kisebb leány- testvére pedig volt ugyan kettő, csakhogy 1836. tava­szán, a mikor ez történt, ezek egyike a harmadik, má­sika pedig első életévében volt. Megvallom, magam is elfeledtem már, ki után sohajtozott Dömök Élek barátom, pedig a história tragikus végére ismét em­lékezem, a midőn t. i. Koreny tanárunk megtudva a dolgot, a három ábrándozót az iskola közepére egy külön-padra ültette ki. Abban is tévedt Dömök Elek, hogy Esztergályi Miska a zsidóorvos leánya után epedt, mert ez egy Aszódon iskolázott penci kis leány volt, Cs. Hermin. Sajnálom, de nem hallgathatom el, hogy Dömök j Elek barátunk egyebekben is téved: igy például ab- 1 ban, hogy ő 1839-ben physicus volt, mert az csak az 1840 41-diki tanévben volt, és ismét téved, a mikor a két Ujházyt és Pákh Albertet Selmecen járatja isko­lába, a hol a dadai vagy szabolcsi Ujházy és Pákh Albert sohasem tanultak. Azért szólok e csekélyeknek látszó adatokhoz is részletesen, mert óhajtóm, hogy az utókor Petőfi élettörténetéből csak teljesen hű adatokat ismerjen. S ezzel visszatérek Aszódra, hol nekem Petőfi, liatá- tározott modorával, már akkor is feltűnt. Koreny Ist­ván tanárunk, ki a donátust, grammatikát, syntaxist két-két osztálylyal, összesen tehát hat osztályt egy­maga tanított, s kinek kiváló tanítási ügyességét és szorgalmát az evang. gymnáziumokban abban az idő­ben első helyen említették. Petőfi határozott akara­tával nem egyszer jött némi zavarba. Veretni Koreny nem szeretett, de bezárni s térdeltetui igen. Jól em­lékszem, hogy Petőfi is, csakhamar Aszódra kerülte után, valami mulasztásért a térdepelők közé került. Szokatlan lehetett neki e büntetés, de meglepte Ko- renyt is, a mint alig térdelve nehány percig, határo­zott, majdnem követelő hangon kéré, hogy neki bo­csásson meg s ereszsze helyére, mert ő többé sohasem követel el hasonló mulasztást. »Igazán nem ?« kérdő meglepetve s merően rá nézve a tanár. »Nem,« — felelt Sándor erősen. »Jól van, kelj föl, de ne feledd a mit ígértél.« — És tudtommal többé lecke és fel­advány elhanyagolásáért, Petőfi büntetve nem volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom