Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

Ä „csárda romján“.

Sárossy Gyulától.

Bort, bort iszunk a csárda romján, Melyet Petőfi megdalolt;

S mig énekelt, fejébül a bor,

Szivéből isten szónokolt.

Előttem a szerelmi dalnok ,

Fölöttem mint csillag ragyog ;

S pajtásim azt mondják felölem:

Hogy én vak, és részeg vagyok.

Az isten elktildé Petőfit Hogy hagyna e földön nyomot,

S ő halhatatlanná varázslá Dalával ezt a holt romot;

O emlékül hagyott babért is, —

8 babéra könyektől ragyog —

Szerzett magának oly borostyánt,

Melytől vak, és részeg vagyok.

„Meghalt Petőfi11 azt beszélik ,

Igen — de én azt mondom: él —

Ott látom öt a csillagok közt —

Kiről minden csillag regél.

Hah! végig ittam énekálmát,

Halálhírére meg'agyok,

Sirjából is bódit szerelme —

S e sir fölött részeg vagyok.

Éljen soká a csárda romja,

Hadd épüljön belőle ház,

Melyben viz és boron kívül is Honszerelem s erény tanyáz.

E szóra szivem és szememben Láng és megszentelt köny ragyog:

0 már kijózanult az égben,

De én itt még részeg vagyok!