Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

A kö'tönek öröksége itt alant:

Szeretettől vérező szív és egy lant 1 . . . Minden dala egy egy szívből nőtt virág, Melyet a hon szent szerelme rezeg át.

S mindezekért kárpótlását a vigasz,

A mért lelke világánál fenn viraszt —

Az: hogy lelki szemeivel messze lát A jövőbe, s olvashatja nagy titkát.

így olvasád: hogy „koporsód zártáig Boldogtalan lészsz s Cíincs messze odáig.“ Ott állt írva megób.ajtott halálod,

Mit a való olyan hamar beváltott:

„Nem égtél el lassan, mint a mécsvilág — Ismeretlen sírodon nem nő virág.

Kóró födi; s csak az éji - fergeteg Zúgja el ott testvér-búját feletted!“

Petőfi István