Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Mint az elhagyott sir , lelkem oily kietlen, Örök éjjelében csak rémeket látok: Hadd gyújtsak ina benne — kiket úgy szerettem , Azok emlékéül egy egy kis világot! Kis mócsfényt neked is , korod büszkesége Lángszellem ! ki jöttél s eltünél.... de hova ? — Mint üstökös , mellyet élők nemzedéke Egyszer Iát s azontúl nem lát többé soha! Oh! ha tán sok évek ! tán lehunyt századok Múltán visszatéreadsz , öltve más alakot- Legyen boldog e nép s örömed olly tiszta, Hogy ne kívánkozzál többé mennybe vissza ! A. '-k /ff fO fi J?* P/'iT e /
/
