Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Petőfi dala... Talpra magyar, ki a haza, Te láng lélek csodás dala ötven éves múltadon . . . Ünnepet 01 ma feletted Egy sokáig küzdő nemzet, A magyar nép, és a hon ! Rabok voltunk mostanáig! Hangzott e dal Adriáig A Kárpátok ormairól. S mint mikor vad vihar támad, Meghajlott a nép, mely lázadt Minden szód villámibél! Sehonnai bitang ember! Zúgta vissza bérez és tenger A menydörgő szózatot . . . Egy volt szent, a haza sorsa Minden ajk ezt zengte, mondta, S gyújtott a sző, és hatott! fényesebb a lánexnál a kard! A gyermek is kardot akart, Nem kellett a láncz neki. Ezt hallotta az apjától, Az erdei vad madártól, Mely a mennyet verdesi. A magyar név, megint szép lesz, Ezt vitték az Ősök véghez E lángoló dal alatt, S a mit akkor szentül hittek Szent lett a mit véghez vittek, Mert e föld virul, szabad! Hol sírjaink domborulnak, Az unokák leborulnak Petőfinket áldani. Áldani, a mig csak élünk, Halhatatlan eszményképünk, Mig e hon fog állani. Tompa Kálmán. /»y ? /k/, 3i. 2p Irf IVH }f
