Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

névnapi gondolatok.

Itt ülök , az órák hosszú voltát mérvén ,

Minden társaságom egy homályos lámpa :

És nincs földi lélek, a ki, erre térvén ,

Jó estét kívánni benyisson szobámba.

Nem tevék talán szert soha jó ember 'e ? Boldogtalan a ki nem bir egy bará ial:

Én az enyéimről meghiszem , ismerve ,

Hogy ök , mint szerencsém , nem fordultak háttal.

Szűk ugyan lakásom , kényelmet sem adhat, * ■

És gazdája sorsát követi a konyha :

De egy-két barátot mégis befogadhat S tűzhelyem hiányát kebelem pótolja.

Hát miért nem jöjjek, egy bizalmas szóra,

Hogy velők megosszam a kévést, a mim van: Szivemet legalább, ha egyéb nem volna.... ?

Oh, — mivel nyugosznak néma süket sírban!

S hol a puszta domb és egyszerű faoszlop,

Melly szentté jelölje a föld egy zugolyját,

Azt, hol testi részük sár elemre oszlott S a feltámadásra magukat kiforrják ?

Volt é kéz, midőn a vég sugár kilobbant Eltakarni üszkét hamvas szemeiknek?

És fohász , midőn a föld reájok dobbant, Nyugalmat kívánni hült tetemeiknek ?

Vagy talán a szélvész s rengeteg folyói Jöttek el — nem lévén emberekben részvét — Temetés helyett a messzeségbe szórni Szegény boldogoknak rothadékony részét ?

De hová jutók ? hisz örömünnep van ma.

Ünnep ? igen, az van ; de öröm nincs jelen : Nevem ünnepét én — zárkózván magamba —

Ti, kedves halottak , tinektek szentelem !