Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Az ízlés, művészet! Haj be bitang szavak ! Maga alkot törvényt a dicső zseni ! Hogy lehetne szép az, mit megláthat a vak ? Mit nem venni észbe, az az isteni! A belső ritmus az, mi örök értékű ! Mesteri formába csapjon be a ménkű ! Rózsaszín káprázat az igazi czél — Petőfi meghalt, de Petykó Gazsi él! Tompa, Tompa, régi kedves ió barátom, Mért zengéd : »Fiaim, énekeljetek !« Most ezernyi veréb csipog minden ágon, Zsibvásárrá téve berket, ligetet. A rigót,' pacsirtát majmolják nagy hetykén, Idegen toliakkal fennen ékeskedvén, S hull kisded fejükre borostyánlevél — Petőfi meghalt, de Petykó Gazsi él! Haj de mit panaszlok ? Nem hallgat rám senki, Vagy ki tán meghallgat, csúful kinevet. Uj kor jöttét ajkam hasztalan esengi — Kátyúból nem húzom ki a szekeret. Kegyetlen tréfája mindig az a sorsnak : A nemes csatamén a harczban leroskad, Míg tóban a béka kedvire zenél — Petőfi meghalt, de Petykó Gazsi él! Ismeretlen kézirat után közli Lenkei Henrik, /AV zZ/> 7‘t- r eU- fi ■
