Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz

S ezt köszöni e hon kihullott vérednek,

A mi soha nem hull el, élő dalaidnak Szabadság virági porodból erednek ;

Lelked sugáriból csirái fakadnak Dalaid diadal neked egy magadnak.

Sírod csak keressük, de lelked köztünk él;

Ott leljük lantodnak minden pengésében, Unokáink tudják, mit mi tudtunk régen,

Hogy drágább vagy nekünk édes mindenünknél, Soha a magyar szó nem zengett oly szépen.

Mag volt, mit elhintél: erdő lett belőle,

Szabad és egyenlő testvér minden polgár,

E jelszóval haladt nemzeted előre.

E jelszó lángjával égett minden oltár,

Ez a hármas jelszó hirdeti ki voltál.

E földtekén alig van már más földdarab,

Hol e hármas jelszót még hiszik és vallják.

De ez az egy haza menhelyül megmarad S újra felzenditi, hogy a népek hallják.

S kövesse erős tett, mit mond szent akarat.

A mig e kicsiny nép, kit magyarnak hínak Szabadság és emberszeretet őre lesz.

Sok küzdelme lesz: mert ellent sokan vínak De el nem fog bukni, soha nem csüggedcz. Szabadság nemtöje mindig mellette lesz.

Nemtö (felragadja a Petőfi szobor talapzatára fektetett nemzetiszin zászlót e felirattal »szabadság, egyenlőség, testvériség« s Petőfi szobra felé nyújtja.)

Ragadd e háromszin zászlót érczkezedbe.

• Mely élve emelte, halva is megvédte.

A jövendő várát ezzel te veszed be,

S ha mi ellágyulnánk, te érezszobor, védd te. Legyen veled együtt halhatatlan élte.