Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Petőfi = Szobránál Eletet lehtdiö márczius fuvalma Bilincset tördelő dalodat ringatja. .»Talpra magyar, talpra/« hegyen-völgyön hullsz ik... Dalolja az ajkunk, de a szivünk alszik. Jaj, micsoda halsors, milyen csapás rajtunk : iVm hallja a szivünk, amit dalol ajkunk! Nincs lenn gyökere az égő dalvirágnak, Tavasza rég elmúlt a szép szabadságnak. Ha fakad is egy-egy harmatos rózsája: Szirma hamar lehull, hideg szél fu rája. Addig él csak, amig könnyeit elsírja, A míg az égi kéz az égboltra írja. írjad, Isién, Írjad a szabadság könyvét, Tedd oda csillagnak minden hulló könnyét. Tedd a közepére dalát a költőnek, Késő századok tán róla hímet szőnek! 'Talpra, magyar!< zúgják Tisza-Duna mellett, Hogy rab tovább nem lesz, esküszik a nemzet. Ki oldozza hát meg a nép ezer lánczát? Hogy ne csöröghessen átkot a hazán át!
