Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 42-es doboz
Itt vérnyoma; — lábnyoma ott! Halld, Oh halva bizonynyal a dalnok. Élhetne-e hangtalan így ? Lehetett-e ? Zajtalan végig élni a múltat? Hallgathat-e az, ki gyáva türelmet Még boldogabb években se tanulta ? Ki bátran előljárt rémtelenül, Az bújt a sötétbe a rémek elül S arczot, alakot, ha cserélt is, Egy dal bizonyítana felőle, Az szólna világra, hogy ét-e ? Oh hálva bizonynyál a dalnok. Csirát vert a földbül az eltemetett mag; A régi szabadság ága fakad; Minden, mi halott, föltámad ez évben; Csak tégedet hágy-e az uj kor a mélyben, Csak te maradsz-e halva magad? Oh élve ha volnál, büszke dalodtól Lángra lobogna a két haza most. Hallgatsz. Bizonyítja halálodat ez. Hű keresőd sírodra tapos. Oh halva bizonynyal a dalnok ! Ő volt, ki e dalt zengé itt? Jókai Mór.
