Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz
borrá válik, tizenkét helyen vágatnék eret magamon, ha belehalnék is. miért is nem szülét- tem én hordónak, valami száz akós hordónak, köszönném, ha pintes palaczk volnék is, csak bor állana bennem ... még azt is elfogadn,5r,, toztatna .. . tán még arra is rá állnék, hogy az a cseréptányér legyek, a melyik a csap alatt áll... no ez már igazán potomság, de rá állnék, rá, hanem most mindjárt. így elmélkedett Csigolya Dániel uram, s szinte remélte, hogy valami boros edénynyé változik; de bizony megmaradt ö régi állapotában, csak szomjúsága lett tetemesebb. Kétségbeesve forgatta köröskörül szemeit : nem akad e valamire, mit eladhatna vagy zálogba vihetne ? Semmi, semmi! Könyökig vájt minden zsebébe, noha tudta, de e pillanatban mégis remélte, hogy hátha lesz bennök valami ráncz között meglapult bankó ? Fia sem volt s ö csüggedten ejtette le karjait, mintha azok rögtön elzsibbadtak volna. Ekkor tele amolyan [féle ó borral... oh istenem, mégha az isten afféle középnagyságú pohárrá hogy azok már régóta üresebbek az üreségnél,
