Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

a- J7V'

jSu

jutott valami eszébe, fejét megvakari|ótta s na gyot csattantott hüvelyével és középső ujjával.

— Hohó! kiáltott föl, hohó, megvan! le*

ütöm az ajtóról a zárt... úgy is szükségtelen; mert nincs mit féltenünk a tolvajoktól. Leütöm. Csigolya Dániel, a te eszed becsületedre válik tenékedl .

S ezzel ugyancsak lódult Jefelé, hogy vég- jt rehajtsa, a mit kigondolt. Elkezdte a baltát keresni, hogy legyen szerszáma, melylyel a zárt lefeszíthesse. Elfeledte, hogy a balta árát már régen beitta. Kereste, kereste még a tükör fiában is; végre az ágy alá bujt s ott motozott a sötétben. A mint tapogat jobbra-balra, egy- ^ szer csak valami puhába kap. Kirántja, megnézi s reszketve az örömtöt suttog} :

— Most már nem kell a zár . . . azt későbbre hagyom. Elég most en^yi. A feleségem j n- a szomszédban van, meg sem tudja, hogy ezt elvittem. Ha idővel kisül, azt mondom neki: kiabálhatsz, jókor van már. Aztán meg erre Bzüksége Jiem lesz többé. Menjünk Dani pajtás.

f -— Hova viszed azt V szólt az asszony

megrémülve, hova viszed ?

— Ki a napra, feleségem, felelt a férj,

r

CL

) VJ de. erA SdfíA /.-e/e.'-v- / , 1/J.f .'űrt*. cJd2^x Uj

'fá—

rt., ,_<« O'-