Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

*12

ugyan nem tehet róla, hogy anyja olyan i olyan....

Dániel uram soká kereste a szót, hogy milyen? de még sem találta meg, noha feje minden zegét-zugát tűvé tette. Gondolkodóba esett, hogy ugyan miért is bántja hát ö felesé* gét ? hiszen semmi oka nincs rá. Elismerte a derék férfin, hogy ö maga a hibás, és fogadást tett, hogy többé ujjal sem illeti hitestársát. Meg is tartotta, még pedig sokáig, de nem örökre. Egyszer irtózatosan bele esett torkába a szom* jusá^ífúgy, hogy a ház is majd lángot vetett feje fölött. Hanem már semmije sem volt, mindenét eltékozolta. Törte fejét : mihez fogjon ? fölnézett keserves keserűséggel az égre, meglátta a napot és igy sóhajtott - föl :

— Hejh, csak én ezt a napot le tudnám venni 1 mindjárt el vinném a borbély komához s eladnám neki réztányérnak; úgy is lyukas már az, a melyik a műhelye előtt lóg. Mit tegyek ? mit tegyek ? mindjárt beragad a nyel - dekltfm és kiszakad a bélem a szomjúság miatt. Száz aranyat adnék egy korty borért . . . vagy jobban mondva : nem adnék egy korty bort száz aranyért. Ha tudnám, hogy a vérem