Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz
Petőfiről. Tisztelt szerkesztő úr! A »Hon« karácsonyi számában Medgyes Lajostól egy cikk jelent meg, mely Petőfinek 1849. januárjában Deésen, Medgyes- nél tett látogatását Írja le. Minthogy a cikkben részint valótlan, részint nem valószínű adatok is vannak, úgy hiszem, nem fölösleges, ha reá egy pár megjegyzést teszek. »Petőfi akkor — Írja Medgyes — felkeresett óvári lakomban. Őrnagyi egyenruhát viselt, nyakravaló nélkül ; oldalán széles fringia függött.-— Oda hagytam Görgeit — monda Petőfi, — reszketek hazám sorsán, mert meglásd, ez az ember el fogja azt árulni. — Fiatal fővezér — felelém — s azon lelkes hadsereggel, melyet mint fővezér parancsnokol, keresztül mehetne az egész világon s a szabadságot mindenütt biztosíthatja. — Eladja egész hadteste't s vezéreit. Ez tökéletes hitem, azért ne beszéljünk többé erről — mondá hevesen Petőfi.« Alább igy folytatja Medgyes : »Nejéről és fiáról is melegen emlékezett. Fiáról azt állítá, hogy már születésekor feltartotta fejét s okos szemekkel nézett reája. — Most Debrecenben van nőm kis fiammal együtt, a kit Zoltánnak neveztünk — mondá. Kérdésemre, miért hagyta magára családját s teszi ki magát a hadjárat veszélyeinek, igy felelt: — A hazát veszélyben szeretem inkább, mint békében. — Miért nem hagytad őket Szendreíéknél, ők gazdagok, szeretik leányukat s örülnek unokáj oknak. — Inkább az ellenségnél, mint nőm szülőinél — felelt haraggal Petőfi«. Az teljesen valótlan, hogy Petőfi valaha a Gör- gei táborában szolgált volna s azt mondotta volna 1849 január végén, hogy oda hagyta Görgeit. Petőfi 1848 szeptemberének vége felé Erdődre vitte nejét lebetegedni, aztán Debrecenbe ment, hol zászlóalja volt s hol itt, hol Szatmármegyében tartózkodott, mig végre január végén Erdélybe ment.Bizonyitják ezt általam » Vegyes müvei«-ben s a Halasi »Petöfi-reliqui/íi«- ban kiadott levelei, melyek 1848 október—decemberében mind Erdődről s Debrecenből kelnek.Ekkor Görgei túl a Dunán táborozott s később a bánya-városok felé vonult, s igy teljes lehetetlen, hogy Petőfi Görgei alatt szolgált volna. Hogy Petőfi előre megjövendölte volna Görgei úgy nevezett árulását, az nem valószínű, mert először is Petőfi legmeghittebb barátjainak, például Aranynak, sem mondott soha ilyesmit Görgeiről, másodszor pedig azért, mert Buda ostroma után Petőfi meglátogatta Görgeit, sőt mondhatni tisztelkedett nála. Vájjon olyan ember volt-e Petőfi, a ki képes arra, hogy meglátogasson oly embert, sőt tisztelkedjék nála, kit hazaárulónak tart ? Úgy látszik, Medgyes saját utólagos gondolatait adta a Petőfi szájába. A mi azt illeti, hogy Petőfi inkább hagyta volna nejét és gyermekét az ellenség, mint ipja és napája gondjaira, szintén nem valószínű. Azt meghiszsziik, hogy Medgyes előtt nem kedvezőn nyilatkozott rólok, mert ellenségeskedésben élt velők, de a szájába adott szavakat bajosan mondhatta, mert 1848 szeptemberében maga bízta nejét a szülék gondjaira s midőn az idők nehezültek, a szülék nagyobb biztosság okáért Debrecenbe hozták nejét, szállást fogadtak neki s az anya ápolta leányát egész addig, mig teljesen felépült. Akkor Vörösmartyéknál hagyta, honnan Petőfi februárban Aranyékhoz Szalontára küldötte, a hol májusig tartózkodott. Kár Petőfiről annyi mende-mondát terjeszteni. A »Hon« szerkesztője egyszersmind a Petőfi-társaság elnöke s a dolgozó társak közt nem egy van, a ki szintén tagja a társaságnak. Nem kivánhatjuk-e meg jogosan tőlök, hogy mindazt, a mit Petőfiről kiadnak vagy írnak, némi kritikával tegyék. Ä. VW. Gyulai Pál.
