Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz
/d? 1 / » "fí/c/í*'7e4/« Petőfiből háziúr lett;; halála után. Ä költő — az örök szoba-ur — élete és dicsősége teljében a hűs Dohány-utcában lakott kis udvari lakásban, most: a napfényes és úri Bajza-utcában egy valóságos palotája áll, es ott fog lakni — az örökkévalóság nagy kényelmében — a kezének, a lábának a nyoma, eltűnt alakjának ragyogó és forró •— árnyéka . , „ Lakók és háziurak, kín- zottak és kínzók, minden rendű és rangú ér- zékenyszivü polgárok: ne szomorkodjatok azért a költő sorsán, nem véletlenül, de magasabb szükségből van ez igy, hogy amig élünk, szegények legyünk, mert ha nagy és megállapodott módba kerülnénk, hűtlen és elhízott lenne a mi szivünk is, nem mi vezetnék többé a világ lelkét, hanem átengednék: kövér királyoknak és sunyi kasz- j nár-politiküsoknak. iTalán az egy Petőfi! Neki még a gazdagság sem ártott volna; ő volt a jellem, az abszolút becsületesség. Mint ember és mint genius, nem volt ilyen magyarban soha még. Az anyja: tót szolgáló, az apja: rác eredetű mészáros-legény és Ő maga a magyar büszkeségnek legnagyszerűbb typusa lett. Mindenki érzi és tudja őt, a vérünkben van, az eszünkben van, áthasonitott részünk, akik csak élünk ma magyarok. És mégis az apró epigon kénytelen bevallani, hogy az ezer év előtti Szent István munkássága világosabb, Mátyás király fejlődése teljesen érthető, Bethlen Gábor karrierjét
