Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz

.— pedig régen volt — szinte meg lehet fogni, — Petőfi mind e királyok között a legközelebb ér hozzánk és mégis a legna­gyobb csuda. Milyen jó, hogy elmúlt fiata­lon, hogy nem él, ha megmarad, koalíciós politikus lett volna belőle. Soha! Ez az egy magyar, akiben nem volt semmi a politikus­ból, ő volt az okvetetlen alkotás, semmi alku, semmi átmenet, mindent megcsinált, úgy, hogy a magyar lélek ma két részből áll, az egyik: Petőfi. A másik: a többiek. Aki pedig azt hiszi, hogy ez túlzás, gon­dolja meg, hogy Petőfi nélkül: a gondolata dadogás és az érzése: öntudatlan kapkodás .volna csak. Jó, ha mindez, legalább alkalommal és igy márciusban eszünkbe jut, * * * Most a télen, valamelyik napon, harmadmagammal, Petőfi nevét és emlékét bevittük a Házba, be a miniszterelnök szo­bájába. Az állam legkegyelmesebb — és leg­kedvesebb — vezére elé járultunk, hogy az uj Petőfi-Házba küldene egy szolgát, akit az állam fizet, a költő helyett. A szó és a számok — valamint a nép — embere neki­melegedett és ő excellenciája érezte és sza­valta nekünk Petőfit, betéve tudta a leg- udvarképtelenebb verseket és nagy passzió­val idézte a világszabadság örök igéit, ame­lyeket egypár szobával odább, a Ház üléster­mében, talán épp e pillanatban árultak el magyar kozákok; röhögő arccal, csepegő szájjal, arcukból kikelve, testük alsó felén elhelyezve a függetlenségi zászlót.,» Mi­kor elhagytuk a miniszterelnököt, — aki pszikológusnak is első, — hozzám, legalá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom