Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz
szél, mely keringve, táncolva fut végig az országúton. De két oldalt ringva hullámzik az arany kalász, a nemzet ősi erkölcse, és fent a szüztiszta magasságban zeng a pacsirta, ragyog a nap 1 Az a nép, melynek méhéből Petőfi született, nem veszhet el az erkölcstelenség bűnében. A becsületnek, az önzetlen hazaszeretetnek, a költészetnek elevenre vált csókja ő, aki élt, hogy meghaljon a hazáért, és meghalt, hogy örökké éljen a hazának ! Talán az isteni Gondviselésnek munkája az, hogy a politikai förtelmek- nek e borús napjaiban újra megjelenik emlékezete, legendás alakja, mint éjben az ég peremén a virradat rózsája. Legyen áldott a homlok, melynek ivezete alatt a nemes gondolat újra szárnyra kelt. Magyar nők szivében gyuladt föl az imádat, a rajongás, a szeretet örök mécse, hogy égjen, lobogjon ismét oltha- tatlanul, soha el nem alvóan. Halld meg, nemzetem, a fölhivást, a szózatot, mely édes ajkakról suhan hozzád. Petőfinek házat vettek ! Házat vettek a szegény költőnek, akinek egész életében a határtalan nagy magyar hazából nem jutott soha egy talpalatnyi, az anyaföldből soha egy /maroknyi, ha csak az nem, amelyet szülői koporsójára oda vetett! Házat vettek a szegény költőnek, aki csak lakó volt, mig a földi téreken bujdosott, és akinek az sem jutott osztályrészül, ami más halandónak, hogy tudhatnák örök lakás helyét a fej fa tövében ! Még annyi sem esett neki, ameny- i
