Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 41-es doboz
A Petófi-ház. Irta: Rátkay László. Herosztrates csak egyszer gyújtotta föl Diana templomát; nálunk egy őrjöngő nap-nap után csóvát vet a Capitoliumra, és a zsarátnok és a füst között vigyorogva énekel: dalt a becsületről. Undorító látvány ! Undorító és kétségbeejtő 1 Ezt az embert a balsors szülte, és az Erinnysek dajkálták. Léptei nyomán viperák kelnek, melyeknek marása halálos ; szavára patkányok, görények, heterák hagyják el odúikat. Amit fölvonultat, az csupa szenny, csupa mocsok, csupa hitványság! Látjuk a fölbérelt tollakat, az aranyat szorongató honárulást, a megtaksált, garasokra átszámított hazaszeretetei Az agg honvédnek, ki életét kockáztatta a honért, csak 72 korona kegy- dij jár, a becstelen darabontoknak egy véka arany, hogy halálos holtukig úri módban, bársonyban, hizottan röhöghessenek a nemzet ostoba nagylelkűségén. Közben jártál, hogy béke legyen?! Hohó ... mi a szent buzgalomnak az ára? Csekély százezer korona ! Istenemre, bagatell! A tizenhárom vértanú vájjon mit érdemelne — ha élne?! Ki a fórumról, ki a szentegyházból, mert félek, hogy rám szakadnak az ivei! Hát ez a sorsunk, ez a végzetünk, hogy bele fuljunk a szennyek zuhata- gába? Ne féljetek ! Mindez csak múló pillanat! Forgó
