Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz

megint olyan igazán, mint ahogyan megmondta a szeptember végén, vagy amikor megirta, hogy az álmok nem hazudnak s amikor meglátta a csatamezőt ? Ki ez, aki a magyar mértéket és rímet még nem tudja, de >>van sejtésé és az ösztöne vezeti«, hagy ahol a legnagyobbb hanyagsággal vádolj ák, ott jár legközelebb a tökéletes, az igazi magyar versformához. Ki ez a más világról való, aki annyira öntudatos, hogy még a maga öntudatlanságát is teljesen átérti és már tudja mindazt, amit még nem tud ? Ki ez ? : . . Hozzákapok az őszülő halántékomhoz és szeretnék eltépni mindent, ami nem igy van Írva, mert ő tépett le előlünk minden virágot és csak azt hagyta meg, ami nem kellett neki. Huszonnégy éves korában, hónapokkal számítható idővel a halála előtt, a gyerek, a próféta, a nem a maga idejébe való és tőle mégis elválaszthatatlan.

*

>>A költészet nem nagyúri szalon, ahova csak fölpipe- rézve járnak, hanem szentegyház, melybe bocskorban, sőt mezítláb is beléphetni.« Lehet programmot egy évszázadra igy előre és igy egy mondatban megparancsolni ? Szabad az Istentől az, hogy huszonnégy éves ember igy végrendelkezzék ? Hiszen lehetetlen volt az, hogy valaki ezernyolczszáznegyven- hétben irt volna igy, lehetetlen volt, hogy ez a hang akkor szóljon, ennek hozzánk kellett beszélni.

És fel kellett fedezni. Talán az ő lelke, az ő ihlete kény- szeritette rá Kéry Gyulát, a Petőfi-Társaság uj tagját, hogy megkeresse a szavát, ami a mi számunkra szól, amit nekünk őrzött meg az Idő.

^ ,,A <PCuf t u 8