Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz

I — (Petőfi kéziratai.) Most már nagyon elvétve és nagyon ritkán, de még mindig előkerül egy- egy kézirat vagy ereklye, mely a Petőfitől való származás révén becses kincse az irodalomnak. Hogy mekkora érték rejlik egy-egy ilyen feltalált kéziratban. bizonyítja az az „Előszó“, melyet a Petőfi Társaság vasárnapi gyűlésén mutattak be. A Petőfi egész világfelfogása és költői programmja benne van ebben a kis terjedelmű iratban, úgy, hogy most meg lehet azt is állapítani, hogy összegyűjtött művei e komentáló és vallomás értékkel biró nyilatkozat nélkül sok tekintetben hiányosak voltak. Nagy érdeke tehát az irodalomnak összegyűjteni és felkuttatni mindent, ami Petőfi nevével összefügg, mert igy kaphatjuk meg csak a teljes képét annak a kiváló zseninek, kinél morális erőben tökéletesebbet és költői talentumban szebbet nem szült a letűnt század. Érthető okai vannak azonbai. annak, hogy Petőfi reli- quiái és bátramaradt kéziratai olyan lassan és nehezen jutottak vissza a nemzet birtokába. Mikor a magyar kormány 1849 december havában Pestről Debrecenbe menekült, az osztrák rendőrség a forradalom kiválóbb szereplőinek iratait, levelezését stb. lefoglalta. Ekkor tette rá kezét az osztrák rendőrség Petőfi könyvtárára és irataira.

Az Országos Levéltárban van egy lajstrom, mely az 1850-től 1860. működő csász. törvényszék aktái között foglal helyet és azokról az elkobzott iratokról és könyvekről szól. miket a rendőrség lefoglalt. Egy jegyzékben 185 olyan könyvet sorolt fel a hivatalos kiküldött, melyek a Petőfi könyvtárából kerültek ki. Angol, francia és magyar munkák nagyrészben ezek. amikből azonban egytizedrész kivételével a nagyobb rész elkallódott. A lefoglalt könyvek mellett voltak azonban lefoglalt kéziratok is, többek között az „Apostol“ eredeti fogalmazása. Petőfinek Pákh Alberttel folytatott levelezése, vagy 140 darab különféle levél, forradalmi költemények stb. A forradalom után ezek a könyvek és iratok Petőfi Istvánhoz s az ő hagyománya révén egy részük Horváth Árpádnéhoz, Petőfi özvegyéhez kerültek. A kéziratokat azonban Petőfi István végrendeletében, 1880-ban a Nemzeti Múzeumnak hagyományozta, azzal a díszes szekrénynyel együtt, melyet ő az irományok I megőrzésére készíttetett.