Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 38-as doboz
Jössz! s oldalodon mily dicső szellemsereg, Zrínyi Ilona és Thököly közeleg, Nagy Bercsényi Miklós, Sibrik, Esterházy, S ott fenn a magasban — bárha láthatatlan — Hadak utján, fényes szellemáradatban Kurucok dandári! Mély és őszinte hatást tett a fiatal költő lelkesen előadott, egész lélekkel átérzett verse a közönségre. Most Szávai/ Gyula olvasta föl alkalmi színmüvét, melynek a Regéci kis harang a cime. lendületes drámai költemény a nemzeti küzdeler^. utolsó, megragadó mozzanatát viszi a színpadra, mikor a legyőzött, megtépett fölkelő sereg az ország határán istenhozzádot mond a hazának é$ a világtalan harangozó lelkeszakadva huzza búcsúzéra a regéci kis harangot. Második képében pedi£ a mostani dicső Rákóczi-ünnepet szimbolizáljál, melynek fenséges akkordjaiba beleszól a regéci kis harang méla zengzete- A kis mü, mint Szávay föl- olvasásából megértettük, egyszerre foglalkoztatja nagy színpadi érzékkel megcsinált képeivel a szemet és a fület, és a kassai nagy estén bizonyára méltó sikert fog hozni szerzőjének. A közönség e halo- ványabb előadásra is megérezte a hónfiérzés lüktető hevét s az őszinte lelkesedés sugallatát és nagyon szívesen megtapsolta a fölolvasót. A zárószó Herczeg Eerencet illette. A kitűnő iró, a ki annyira elmélyedt Rákóczi nagyszerű epoká- jának tanulmányába, a közkeletű frázisok és csinált szóvirág helyett komor, sötét, pesszimisztikus igékkel fordult nemzetéhez. Ha ez a föld érezni tudna, úgymond, megdöbbenne Rákóczi közeledésén. S ha bennünk megvolna az érzés igazsága és mélysége, akkor zajos ünneplés helyett mi is magunkba szállanánk. Mert Rákóczi küzdelmének és bukásának szomorú tanulsága van. Nem a német győzte le, hanem honosainak önzése és gyávasága vetett neki gáncsot. Ném az ellenség ült bele váraiba, hanem a saját véreinek árulása és haszonlesése. És száműzésénél ideje alatt is nem a németgyülölet tette a szivét keserűvé, hanem a magyarság gyávasága és közönyössége, melylyel sorsa fordultába oly hamar beletörődött. Azért ez az ünnep legyen a magábaszállás, s töredelmes megbánás és a történelem tanulságait való elmélyedés alkalma. Harangzúgás, zászlóerdő, sok szónoklat nem elegendő Rákóczi ünneplésére': 5 szív mélyében kell lakoznia annak az érzésnek, & mely a fejedelem nagyságától és igazi jelentőségétől át van hatva. Az őszinte szó és komoly intelem, szokatlan e. helyről és ilyen alkalommal is, annál nagyobb hatást tett. A Petőfi-Társaság ünnepét úgy fejezte be aa elnök intelme, mint a tárogató szava: harsányan^ elbusultan, megrendítve a sziveket.
