Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

A társulat tegnap tartotta utolsó ülését a szün­idők előtt. Az esős idő folytán csak csekély számú tag s még kevesebb vendég jelent meg. Minthogy az elnök is hiányzott, Torkos László nyitja meg a gyűlést, amire Y á r a d y Antal Tinódy Sebestyénről irt dolgozatából egy fejezetet olvasott fel. Vezérfonalul Tinódi Sebestyénnek nem rég stz Akadémia kiadvá­nyai közt megjelent és Szilády Áron által szerkesz­tett müveit (Régi magyar költők tára) és annak be­vezetését vette. E munkáról annak idejében megem­lékeztünk s Várady értekezéséből sem emelhetnénk ki feltűnő pontokat. Mig Szilády müve egész tudo­mányos apparátussal áll előttünk, addig Váradyé mint szép kivonat a magyobb közönség számára ké­szült. Röviden vázolja Tinódyt mint hegedőst, haza­fit és embert. Mint hegedős a költő, mint hazafi a hős, mint ember a páratlan nevet érdemli meg. Azután néhány vonásban a XVI. század szellemét tünteti fel, azután a költő életére tér át. A Tinódy müveiről szóló részt nem hallottuk, hanem csak a befejező sza­vakat, melyekben a költő előadási módját jellemezte. Erre Kovács Gyula több költeményt sza­valt el. Az első kettő (Az álmokért, Együtt halunk meg) Rudnyányszk y-tól való, a Csorba Zsófi ez. balladát pedig Reviczky Gyula irta. Mind a hármat megtapsolták. Végül Szana Tamás Balázs Sándor >A mi fölött az angyalok aranykönyeket sírnak* ez. elbe­szélését olvasta fel. Ezzel az ülés véget ért. A Petöfi-Társaság gyűlése. — junius 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom