Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

Pedig itt tulajdonképen nincsen másról szó, mint az elnevezésről, egy szóról, ami semmi fogalmat nem fed, de elég fenhéjázó ahhoz, hogy a hangzatosságával többet jelentsen puszta elnevezésnél. Igaz ugyan, hogy a modernek mást, mint modernséget nem ismernek el helyesnek, s az is igaz, hogy már előttük is éltek nagy zsenik és örökértékü poéták; ezen azonban könnyű segíteni. Egysze- | rüen megtesznek minden Petőfit modernnek. Ez kettős haszonnal jár. Először ilyenformán kiderül, hogy minden nagy, kiváló elme, amely uj hangot, uj belső formákat vitt be az irodalomba, modern volt; másodszor pedig rájuk való hivatkozással elismerést is j lehet kicsikarni. ..Ha ma élne a forradalmár Petőfi, őt szidnátok ma“ — mondják a modernek. Miért? Hiszen Petőfit, noha uj volt, forradalmi volt, megértették és szerették akkor, még mielőtt megtették volna őt a „modernek“ cimii társaság tagjává, s már Petőfi előtt is méltányoltak és szerettek minden olyan nagy poétát, aki uj is tudott lenni, s aki irodalmi eszközökkel dolgozott. Elhisszük, hogy dicsőséges dolog lenne az uj eszmék, a forradalmi gondolatok, a lázadás martinaiként szerepelni, amint a modernek magukat szeretnék a világ előtt feltüntetni, — de bocsánatot kérünk, — a dolog egyáltalában nem igy áll. Megengedjük, hogy vannak a modernek ellenségei között olyanok, akik ellenségei minden forradalmi gondolatnak és uj eszmének, de ezek semmiesetre sem irodalmi érvekkel dolgoznak. Ezek ellenségei minden szabad, nyílt gondolatnak is. Akik azonban a „modernek“ ellenségei, azok nem azért ellenségek, mert a „modernek“ újak, merészek, forradalmiak, hanem egyebekért. Először is azért, mert nem találnak bennök semmi olyasmit, amit igazán tehetségnek, zseniálitásnak lehetne nevezni, ellenben találnak bennök annál több bizarrságot és különcködést, amely — mert szokatlan és meglepően furcsa, — érdekel egyeseket. Másodszor azért, mert ezek a i „modernek“ lehetetlen módon érthetetlenek és logikátlanok. Nem azt írják, amit mondani akarnak és senki nem azt érti, amit ők leírtak, hanem ahány fej, annyiképen értelmezi munkájukat. Ezt ők szimbólizmusnak nevezik, magyarul azonban logikahiánynak lehetne talán a legtalálóbban nevezni. Végül pedig, ami egyik főkifogás a modernek ellen,