Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

az a feneketlen szemérmetlenség, amit egyesek, hál’ Istennek egyelőre még inkább csak a külföldiek, — a nemi kérdésekkel űznek. Minden gondolatuk a bujaságban, az erkölcstelenségben oldócük föl, ami szintén jó me- thódus azok részére, akik a tehetségükkel nem tudnak érdeklődést kelteni. _ .

Senki nem fél uj gondolatoktól, uj eszméktől, forradalomtól, de legyenek azok a gondolatok és eszmék tényleg újak, szépek, világosak, ne abszinthtal itatottak és ne gerincbajosak. Főképen pedig ne idegen poétákat majmolok.

Senki nem mondja azt, hogy csak az jó, ami régi. Nem! De viszont újnak és jónak sem fogadhatunk el semmi olyat, ami csupán ellentéte a réginek, s nem nevezzük modernnek azt, ami a józanság helyett az itta- sultságot, a logika helyett a logikátlanságot, az erkölcs helyett az erkölcstelenséget, a szerénység helyett a pöffeszkedést gyakorolja, s azt akarja, hogy mi ezt modernségnek fogadjuk el és mint irodalmi reformtörekvést üdvözöljük.

Ezt kellett volna mondania a Petőfi Társaságnak, ha már mint irodalmi társulat foglalkozni akart volna egy irodalmi irányzattal. S akkor lehetett volna arról beszélni, hogy helyes-e a társaság állásfoglalása, vagy nem. De azt, amit a társaság csinált, kivétel nélkül mindenki elitéli. Mert a Petőfi Társaság kenyérkérdést csinált ebből a dologból. A társaság azt látta és pedig megdöbbenve és kétségbeesve látta, hogy uj törekvés keletkezett, amely eleszi előle a kenyeret. S akkor egyszerre eszébe jutott, hogy hiszen neki is van valami köze az irodalomhoz. Ha más nem, hát legalább annyi, hogy abból él. S igy történt, hogy az a társaság, amely minden egyebet inkább csinált eddig, csak irodalmat nem, az irodalom védelmezését tűzte ki feladatának. S védelmezte az irodalmat, — amihez neki, mint társaságnak semmi köze nincsen, ha a tagoknak van is —s amit eddig ő úgy szolgált, hogy Petőfi-házat szerzett, s mindenféle kacat összegyűjtésével véli szolgálni az irodalmat és Petőfi emlékét, amitől pedig ő ^ valóságban igen nagyon messze van. S mert kenyérkérdést csináltak a dologból, nem is szabtak elfogadható irányt az irodalomnak,