Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 37-es doboz

a Társasáé munkásságában, az alapszabályok által engedett latitudeön belül, uiabban bizonyos változás megy végbe. Mig a Társaság a múltban minden ere­jét a felolvasó-üléseknek és a szépirodalom nép­szerűsítésének szentelte, addig a jelenben fokozott erővel munkálkodik a Petőfi-kultusz fellendítésén. < Művelt ember szájából is hallottam már a különös, de jellemző kérdést? Szüksége van Petőfinek erre a kultuszra? Nem. neki bizonyára nincs rá szűk- I sége. A költők költője régóta belenőtt a világiroda- ; lomba. Ha egy uj özönvíz elsöpörné ezt a szegény j kis nemzetet, az ö hire akkor is megélne. A Petőfi- ! kultuszra azonban szüksége van a magyar irodalom­nak és szüksége van i nemzetnek. Minden tisztelet, minden fény, minden dicsőség, melyet Petőfi emlé­kezetére halmozunk, erkölcsi hasznára van a ma­gyar irodalomnak és közvetve a magyar nemzet­nek. Mert a magasság, melyben Petőfi emléke áll, titán! mértéke a magyar fai kulturális képességei­nek. Petőfiben a magyar irodalmat, tehát a nemzet intellektusát és faiszeretetét becsüljük meg. A Pe­tőfi-kultusz tehát nemcsak nemzeti ékességünk, ha­nem nemzeti erőnk ápolása is. Annyira közismert tény, hogy nem vétünk a szerénység kötelessége ellen, ha kimondjuk, hogy a Petőfi-kultusz váratlan és pompás renaissancea elsősorban a Petőíi-Társa- ság munkásságának eredménye. Ezt a kultuszt be tetőzni és állandósítani fogja a társaság nagy alko­tása, a Petőfi-ház. Mindezek után kimerem mondani a Petőfi-Társaság oly munkát végez irodalmi és nemzeti életünkben, mely fontos és hasznos. A Tár saság fennállása tehát szükséges. Tisztelettel kö­szöntőm a Társaság tagjait és vendégeit és meg. nyitom a Petöfi-Társaság XXXIII. nagygyűlését“. A lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott beszéé után V á r a d i Antal főtitkár mutatta be jelentését A fölolvasások sorát K e n e d i Géza nyitotta meg „Fagyöngyök“ cimü elmélkedésével. A modern ma ,gyar irodalomról szól, amely elrúgta maga alól a nemzeti talajt és behurcolja a fagyöngyöt, amelv j idegen talajon nőtt. Rombolást és menthetetlen pusz I tulást hirdet valamennyi uj költő és gyönyörűségét leli ebben. Pedig nekünk nem a rothadás, a lerom bolás lírájára, hanem az igaz költészet reményfa kasztó virágaira van szükségünk, hogy nagy szó moruságunkban vigasztalást találjunk. A verseik legnagyobb része teljesen érthetetlen, olyan amelyhez mint valami patikaszerhez liaszná'aíi utasításra volna szükség, hogy állítólagos mély ségeibe behatolhassunk. A felolvasó ezt több idézet­tel illusztrálta és végül azt a reményét fejezte ki hogy a modernek előbb-utóbb megunják a cifra ide­gen köntöst és betérnek az ősi házba, amely tárva áll mindenki számára. A felolvasás zajos tetszés« aratott. Lampérth Géza versét hosszasan meg­tapsolták. Pékár Gyula olvasta fel ezután „A fe­kete hajfürt“ cimü pompás novelláját, amely mind.

Next

/
Oldalképek
Tartalom